és a kerék csak forog tovább…

 Kedves Olvasó!

Sajnos vége ennek a hétvégének is, és a kerék csak forog tovább…

Szombaton dolgoztam. Amit nem is bánok annyira, hiszen így a hétfői napom szabad volt. De térjünk vissza a szombathoz. Dolgoztam. És dolgoztam. Ennyi. Igazából miután hazamentem csak pihentem. Főleg, hogy Mr.Big (szerelmem blogos elnevezése, a kedvenc sorozatom/filmem után -Szex és New York- szabadon) egy építkezésnél segédkezett. Mikor végzett, nagyon fáradt volt és lepihent, mivel éjszakára ment dolgozni. Tehát ebből kifolyólag este tévéztem. Kapcsolgattam a távirányítót… nem volt semmi érdekes (mármint számomra). Még nem láttam a Tomb Raider-t, ezért azon hagytam… Már a felénél kapcsolódtam be, de csak néztem. Mármint szó szerint, tátott szájjal. Egy ilyen nő… Húúú…. Szóval, szerintem nem létezik Lara Croft típusú nő. Vagy lehet, hogy létezik, csak még én nem hallottam róla. Oké, ismerek én is olyan nőt, aki a láncfűrészt olyan magabiztosan használja, mint én a hajvasalót. De ez azért már sok, hogy egy női terminátor megmenti a világot. Persze elméletben szép kis történet… De ez nem a valóság. Bár még régebben, mikor először láttam a Brilliáns csapdát, én is arra készültem, hogy lézersugarakon könnyed mozdulatokkal fogok átmenni, és magas épületek tetején majd mosolyogva ugrálok, meg ha megtámadnak rúgok egy nagyot,akkorát, hogy egy 120 kg-os férfit is elterítek… és még sorolhatnám. De aztán később rájöttem, hogy ez nem valóság. Ez csak képzelet. Kezdjük ott, hogy tériszonyom van. És a lifteket kimondottan nem szeretem. Tehát eleve nem tudom elképzelni, hogy egy kb. 100 emeletes épület tetejére hogy jutok fel. És azok a rúgások, ütések… kicsit vicces. Szóval a lényeg, nem vagyok egy Lara Croft típus. Persze, tutyi-mutyinak sem nevezném magam. De szerintem mi nők, inkább az agyunkkal harcolunk. Mindig kombinálunk, versenyzünk egymással… Aztán a férfiak meg fitoktassák csak az erejüket. Úgyis minden agyban dől el!

Vasárnap egyedül voltam otthon. Én főztem. Egyébként nagyon szeretek főzni. Persze ez nem azt jelenti, hogy tudok is. Rántott karfiolt csináltam… ami “kicsit” elégett. Nem is értem miért… Na jó, az igaz, hogy közbe ment a Szívek szállodája dvd-n, és egy kis kikapcsolódásként palotát építettem az új Sim családomnak… De azért a karfiolra is rápillantottam. Néha. Persze anyukám kioktatott, hogy emellett ott kell állni, én meg helyeseltem “hiszen én végig mellette álltam, és néztem”. Na, jó! Máskor csak a főzésre koncentrálok. Csak olyan ritkán vagyok egyedül otthon, és jó volt egyszerre mindent csinálni. De nem ez volt az első főzős “baleset”. Anyukám már akkor tiszta ideg , amikor bejelentem, hogy sütök valamit, ugyanis volt egy-két jó húzásom. Az igaz, hogy ennek már 3 éve, de benne még erősen él az emlék. Mr. Bignek készítettem tortát. Finom lett… Csak kinézetre volt furcsa. Nem is furcsa… undorító. De Ő megette, és nagyon ízlett neki. Tavaly nyáron elkezdtem dobostortát készíteni. Elolvastam a receptet és gondoltam, hogy ez nagyon egyszerű. csak megsütöd a lapokat, megcsinálod a krémet, karamella és kész is. Aha… ja…. Nagyon egyszerű. Az első lapot se tudtam megcsinálni… De mind1. Múlt hétvégén rám volt bízva az uborkasaláta. Anyukám mondta, hogy jól sózd be. Na, én nem sajnáltam a sót. Persze ehetetlen lett. De mindezek ellenére nagyon szeretek főzni. Persze sikereim is vannak. A csokis muffin-om az tényleg nagyon jó. Mr. Big apukája nagyon odavan érte! Úgyhogy abból mindig duplát csinálok.

A tegnapi egy Tökéletes nap volt. Reggel felkeltünk, tévéztünk, aztán ebéd után elmentünk kirándulni. Nagyon jól éreztem magam. Már régen csináltunk ilyen egész napos programot Mr. Biggel. Ő is dolgozik, én is… De most végre összejött. Gyönyörű helyen voltunk. A képeimet megnézheted a Saját képeim oldalamon. Gesztenyét is szedtünk, csak elég kevés volt. Utána pedig meghívott egy cukrászdába. Ott bepótoltam a gesztenyehiányomat (gesztenyepüré). Este pedig néztük a tv-t. Jó kis nap volt. Nagyon szeretem Mr. Big-et!!!! Úgy érzem tényleg Ő az igazi! És igazából már el sem tudom képzelni nélküle az életem. Úgyhogy most boldog vagyok! Nagyon boldog!

Csak az szomorított el, hogy ma újra elkezdődött a hét, a munka… és a kerék csak forog tovább…

Bár meg kell mondanom, hogy délelőtt Mr. Big meglátogatott, és hozott nekem csokit és gyümölcsöt. Pedig Ő is munkaidőben volt. Nagyon kedves!

De most már befejezem a mondandómat.

További szép napot!

Üdv.: Huncutka