Kedves Olvasó!
Tegnap megint bűnbe estem… Megláttam. Szerelem volt első látásra. Már messziről megtetszett. És ahogy egyre közelebb értem hozzá, egyre jobban és jobban… Belül szólt egy kis hang “ezt nem szabad”… de nem tudtam ellenállni… bűnbe estem… Mielőtt bárki bármi rosszra is gondolna, a bűnözésem tárgya egy… egy kardigán. Olyan szép volt. Ki volt rakva az üzlet elé. Lila kardigán. Tudom, hogy semmi szükségem nem volt egy újabb ruhadarabra, pláne nem egy kardigánra… de… de nem tudtam nemet mondani neki. Muszáj volt megvennem. Főleg, hogy megkaptam a fizetésem. Mikor kiléptem a butikból már éreztem, hogy nem kellett volna. Otthon megkaptam a magamét. Anyukám jól kiosztott… ennyit az örömömről. Szerinte spórolnom kellene a sulira. Hiába mondom neki, hogy spórolok, és hogy egy kardigán nem a világ vége… de ő ezt nem érti. Mára már megbékélt. Tanultam a hibámból! Elhatároztam, hogy tudatosan fogok vásárolni! Célirányosan fogok bemenni az üzletekbe. Ha cipőre van szükségem, csak a cipőket nézem. Különben, ez lesz a vége. Gondolom nem csak én vagyok ilyen. Mi nők ilyenek vagyunk! Imádunk öltözködni, és költekezni! Ez a mi végzetünk!
További szép napot!
Üdv.: Huncutka
:):):):) Hahha! Ez aranyos. Az én mentségem általában az, hogy “a turkálás nem bűn, mert szinte ingyen volt” a hazahurcolt huszadik táska. Én táskamániás vagyok ugyanis, és turkálóőrült. Egyébként egy jó turiban szuper darabokat lehet kihalászni bűntudat nélkül. És még a sulira is marad 🙂
:):):) Köszönöm a tippet! Ígérem megfogadom!!!!