Sötét és vezetés

 Kedves Olvasó!

Esténként már korom sötét van mikor megyek haza. Sajnos, az egész az óraátállítás miatt van. 6ig dolgozok. Nem is lenne baj, hogy sötétben kell hazamennem, de! Nálunk nincs közvilágítás! Semmi! Tehát szó szerint a korom sötétben kell hazamennem. Ráadásul a házunk a falu másik végén van, 1 km-re a munkahelyemtől. És útközben semmi közvilágítás! Ja, és persze járda sincs, tehát a főút szélén sétálgatok. Nagyszerű, tényleg! Miközben a telefonommal próbáltam némi világosságot csinálni, 3-an is elmentek mellettem az utcánkból autóval. Persze egyik sem állt meg, és vitt volna el. Mi meg persze állandóan nézzük, hogy kit vihetünk haza… És a legjobb az volt, hogy mikor beértem az utcába, az egyik aki autóval elszáguldott mellettem, még megjegyezte, hogy én mekkora egy bunkó vagyok, hogy nem köszönök neki. Hozzáteszem, hogy fiatalabb nálam a csaj, és úgy érzem köszönhetne előre, meg amúgyis én vagyok a bunkó, mikor ők nem vittek haza… de mindegy. De az a legjobb, hogy még a szembeszomszédunk se visz el soha se. Nem mintha nehezemre esne sétálni, sőt ha fényes nappal lett volna semmi bajom nem lenne, de a korom sötétben egyedül botorkálni nem túl jó érzés. Főleg, hogy fiatal suhancok meg követik az embert és beszólogatnak neki. Egyébként az a szerencsém, hogy anyukám is 6ig dolgozik, és így együtt szoktunk hazamenni, csak most a héten a szünet miatt csak 2ig van. Remélem senki nem értett félre, nekem nem okoz problémát ha gyalogolnom kell, vagy ha buszoznom kell. Nem vagyok az a ha autó nincs inkább otthon maradok típus. Csak félek a sötétben egyedül, főleg a mai világban! Annyi rosszat lehet hallani. Már sokszor elhatároztam, hogy veszek gázsrayt, de most már tényleg fogok! Különben nincs jogosítványom… több oknál fogva. Egy, nincs felesleges 100ezer forintom, vagy még több. Kettő, nem lennék jó sofőr. Nem szeretek száguldozni, félnék vezetni! Három, Mr. Big már próbált tanítani… Legelőször kb. még három éve elmentünk egy bekötő úthoz és elmagyarázta mit hogyan kell csinálnom. Nagyon jól ment! Már a végén negyedikbe is mentem. A második próbálkozás rá egy fél évre volt. Elindultam és annyira bepánikoltam, hogy nyomtam a gázt tövig, és nem tudtam megállni. Elfelejtettem hogyan kell. Majdnem nekimentem egy háznak. Mr. Big valahogy megállította… Nagyon rossz volt! Utána tiszta sokkos állapotban voltam. Csak sírtam. Hogy lehetek ekkora béna? Ezek után nem szerettem volna autót vezetni… A harmadik próbálkozása kb. egy hónapja volt. Én mondtam, hogy nem szeretnék vezetni, de ő erőszakoskodott, hogy ő majd megtanít. Na, jó belementem. Sajnos ugyanaz történt mint előtte. Csak most az árokba mentem bele majdnem. Érdekes, hogy nem azzal van nálam a probléma, hogy lefulladok, vagy ilyesmi.. Csupán csak bepánikolok amikor elindul az autó. Ezért jó, ha az ember erre a célra kialakított autóban tanul meg vezetni. ott az oktató is meg tud állni helyettem. Szóval most egy ideig szintén nem szeretnék vezetni. Vagyis, szeretnék, de egy igazi oktatónál, mivel félek, hogy valami kárt okoznék Mr. Big autójában. Majd ha lesz anyagi keretem, ígérem megtanulok vezetni!

További szép napot!

Üdv.: Huncutka