Kedves Olvasó!
Úgy látszik rám jár a rút mostanában!
Hogy miért? Ugye nem győzöm ismételni a nagy pályaválasztási dilemmám, a sikertelen kanapé vásárlást, és a mai napom eddig egy nagy határ szardínia. Ugye írtam, hogy van még hat nap szabim. Na, mármost bementem ma a főnökasszonyhoz (vártam rá 2 órán keresztül) és közölte, hogy nem mehetek szabira. Papíron ki leszek írva, de amúgy nem adja ki. (Nyugi, már kidühöngtem magam.) Majd januárba elmehetek, mert most az iskolásoknak szünet lesz ugye és biztos sokan jönnének művelődni <— ez volt az indok. Hát, köszönöm szépen, én meg majd januárban karácsonyozok és szilveszterezek meg persze pihenek egy jót. Tényleg nagyon jó lesz! (bár nem hallatszik az irónia a hangomon így interneten keresztül, de most szólok, hogy ezt irónikusan írtam) Legalább adott volna egy szabi-napot! De nem! Egyet sem! Úgyhogy alásan jelentem, hogy még szilveszterkor is itt fogok ülni a jó hideg munkahelyemen (mert a fűtéssel persze spórolunk!!!) És valószínűleg a tesóimat sem tudom kihívni magamhoz, mert ugye nem leszek otthon. És én még bólogattam, mint a játékkutya, a mozgó autóban, mikor közölte mindezt velem, meg persze helyeseltem, és végül még meg is köszöntem! Ez van.
– Mi volt a kommunizmus jelképe?
– Sarló és kalapács.
– És mi most a rendszer jelképe?
– ???
– Egy gombóc fagyi és egy madár.
– És miért?
– Mert ha nem nyalsz, repülsz!!!
Ez a kis szójáték abszolút igaz az én helyzetemre is! Ilyen világot élünk! Örülni kell annak, hogy legalább van munkánk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: