:-(

 Nagyon morcos vagyok… 🙁

Utálom, hogy a jó dolgok olyan hamar végetérnek…. Már szeptember óta a karácsonyt vártam, készülődtem, izgultam. És hipp-hopp, már csak emlék az egész. És várhatok egy újabb évet…

De nem csak a karácsony vége a gond. Hanem… az egész élet. Míg mások otthon élvezik a család szeretetét, az év végi jól kiérdemelt pihenőt, addig én itt ülök reggel óta egy komor épületben, egyedül, és várom, hogy ki az az idióta, akinek ilyenkor internetezni támad kedve. Míg én hazavágyom, néhány gyerek lejön netezni. Ahelyett, hogy otthon lennének. Milyen családjuk lehet? Én az eddigi éveimre visszatekintve, ilyenkor mindig otthon voltam, élveztem, hogy nincs suli, játszottunk a tesómmal. És most? Utálom az egészet!!! Utálom, hogy dolgoznom kell, és nem tehetem azt, amihez kedvem lenne. Persze, örüljek, hogy van munkám… de legalább csinálnom kellene valamit… De nem. Ülök egész nap, és nézek ki a fejemből, mint egy hülye. Nem olyan jó ám ez. Dolgoztam én 40 fokban, napi 12 órát büfében is, és megmondom őszintén szívesebben csinálnám most is azt. 8-ra kellett menni és annyi dolgunk volt, hogy mikor először az órára néztem már 2 óra volt. Csak úgy röpült az idő. Nem éreztem, hogy felesleges vagyok. Jó volt a társaság. Sokat nevetgéltünk. Itt még társaságom sincs… csak az internet. Szerintem nincs még egy olyan ember a világon, aki ennyire megutálta volna az internetet, mint én ezalatt a három hónap alatt. Próbáltam tanulni délelőtt… tudtam is, de meguntam. Kellett volna egy jó nagy bögre tejeskávé. De ugye itt semmi sincs. Még az ebédemet se tudom megmelegíteni. És olyan lassan megy az idő… mintha napok óta itt ülnék… és még két és fél óra… Persze felhívtam Mr. Biget, hogy nincs e kedve lejönni, de ő egyből talált kifogást: “de anyáék elvitték a kocsit, mivel menjek így le?” na, szép. És én mivel jöttem le? A két szép lábamon. Elegem van belőle is. Meddig bírjuk még egymás mellett? Jó ez így?

Ez egy pocsék év volt! Úgy egybevéve mindent. Persze voltak jó pillanatok is. Miért van az, hogy nézegetem az iwiw-et és sorra azt látom, hogy mindenki milyen boldog, itt bulizik, meg ott bulizik, volt aki, autót kapott karácsonyra… Másoknak ennyire jólmegy? Csak az én családomat érintette a válság? Utálom a pénzt!!! Mindent tönkretesz. És az egyetem? Utálom, hogy félévente elkérnek 135 ezret a tandíjért, de arra nem képesek, hogy a diákigazolványomat elküldjék a címemre. Utálom, hogy ebbe a helyzetbe kerültem… dolgozni kényszerültem, és tandíjat fizetek… És a drágalátos apám meg élvezi a gyönyörű életét. Csak úgy dőzsöl a pénzben! Gratulálok neki! Csak így tovább! 24-én küldtem az ismerőseimnek iwiw-en karácsonyi üzenetet, majdnem apámnak is küldtem… mert én ugye olyan jószívű vagyok. Aztán mégse tettem, karácsony ide vagy oda, nem érdemli meg.

Mr. Big most hívott, hogy majd lejön, ha megjöttek a szülei… Ahogy ismerem őket este nyolcig se érnek haza…