Úgy látom egyedül maradtam a problémámmal… mármint arra gondolok, hogy szívesen elolvasnám mások véleményét/tanácsát a jelenlegi helyzetemről. Igazából csak itt a blogomba írok/beszélek nyíltan az érzéseimről, félek, hogy a környezetem nem értene meg. Vagyis lenne aki mondaná, hogy lépjek ki a 4 éves kapcsolatomból és kezdjek “új életet”, és lenne, aki meghökkenne az érzelmi állapotomon. Olyan érdekes, hogy igazából jól elvagyunk mi Mr. Biggel. Elszórakozunk, nevetgélünk, elvagyunk. De ez elég? Miért kell nekem mindig több? Miért járt ma is egész nap az eszem egy bizonyos másik pasin? Komolyan mondom, kezdek félni saját magamtól...