Kedves Olvasó!
Azt hiszem a krízishelyzet tegnap este a tetőpontjára ért. Összevesztünk Mr. Biggel… (persze miattam, mint ahogy szerinte mindig… ezt csak cáfolni tudom…) Tehát Mr. Big se hülye. Észre szokta venni a fellángolós időszakaimat. És most már betelt nála a pohár. Mindenfélét a fejemhez vágott. Persze az jött ki az egészből, hogy mindenről én tehetek. Hiába mondtam neki, hogy az érzéseimet nem tudom irányítani, hiába mondtam, hogy talán, ha újra udvarolna, kedveskedne, romantikázna velem, minden megváltozna. Ezt persze nem ismerte be, hogy így van. Meg volt róla győződve, hogy én tettem mindent tönkre. Aztán, amikor már ott tartottam én is, hogy nem tűröm tovább, hogy így beszéljen velem, és pontot teszek a kapcsolat végére, jött a szokásos békülés. Érzem rajta, hogy nem akar elveszíteni. És tulajdonképpen én sem őt. De, ha nem változik meg valami, akkor ez nem mehet így sokáig. Adok még egy esélyt magunknak, egy jobb kapcsolatnak. Lehet, hogy jót tesz majd, hogy Mr. Biget három hónapra beiskolázták, és Budapestre kell járnia a továbbképzésre. Talán ez majd segíteni fog. Mindketten átgondolhatjuk, hogy mit is akarunk valójában. Remélem nincs még minden elveszve…
Huncutka