Kedves Olvasó!
Szombat este van. Én persze itthon vagyok. Eddig tanultam, de már nem megy tovább. Mr. Big dolgozik. Aranyos volt, felhívott többször is, sőt egyik alkalommal még énekeltek is nekem, hogy jobban menjen a tanulás 🙂
Kicsit bűntudatom lett, hogy annyi mindenben Mr. Biget hibáztatom… hiszen ma is lejött hozzám a munkahelyemre és segített a tanulásban, most meg többször is felhívott. Bár ma is voltak érdekes húzásai… nem tudok eligazodni rajta. Egyik pillanatban azt érzem, hogy én vagyok a legfontosabb számára, aztán jön egy olyan beszólás, vagy tett, ami azt bizonyítja, hogy az eddzés és a szülői utasítás után jövök csak. Nem tudom mi lesz ebből az egészből. Az érdekes az, hogy ha egy kívülállót kérdeznék, nem látna semmi rosszat a kapcsolatunkban. Nem venné észre, hogy problémák vannak. Talán Mr. Big sem fogta fel igazán a helyzetet. Hát persze… hisz csak itt öntöm ki a szívemet… itt a blogomban… Próbálok erős lenni, nem szeretném, ha mindenki észrevenné, hogy nincs minden rendben (tipikus rák vagyok)…
Huncutka
Ha nem énekelt hamisan, az jó jel. Csak az igazi nem énekel hamisan. Vagy hamis volt?
Szia!
Persze, hogy tudom mit dolgozik. Rendőr. Ezzel mindent elmondtam… pedig a lelkemre kötötte ám, hogy ne írjak erről… És egyébként egész tisztán énekelt/ek 🙂
Olvassa a blogod? Nehéz szakmát választott, de ha jól értem, jogászkodik, nem nyomoz.
Nem olvassa, csak tudja, hogy blogolok. Ő nem jogász, főiskolai jogi végzettsége van, mivel még csak fél éve került be a rendőrségre, még alulról indul, de idővel a diplomája miatt előrébb fog jutni (szeretne is… mint már írtam)
Ugye nem ígért házasságot még? Mit mond erről a kapcsolatról veled, szerinte a jövő titka? Menyasszony nem vagy, ugye? Mert ez a sok rózsaszín a blogodon olyan hangulatot kelt, mintha az lennél, így utólag jut eszembe csak..
Nem vagyok menyasszony… a rózsaszín az egyéniségemhez tartozik 🙂 Házasság? amíg a nagy szerelem tartott, már az eljegyzésünk is szóba került, az összeköltözés, sőt még a gyerekek is. De az évek során egyre kevesebbet beszéltünk erről… ha néha előjön a téma, mondja, hogy majd… majd összeházasodunk… mikor elkezdtem blogolni még írtam is, hogy álmom, hogy megkérje a kezem stb.. de most… már nem ezt írnám… örülök, hogy még nem köteleztük el magunkat, hiszen a mostani helyzetet nézve nem biztos, hogy létezik a kapcsolatunkban az “örökkön örökké”…