Csak egy átlagos Pasi…

 Kedves Olvasó!

Elnézést kérek előre is, ha kicsit ingerült leszek, mivel otthon nincs minden rendben. (valószínűleg nekem van a világon a leghaszontalanabb nevelőapám…) De erről a témáról nem szeretnék most írni…

Tehát! Tegnap… ugye már reggel nagyon készültem, hogy találkozhatok Pasival. Igazából rengeteg alkalmam lett volna tegnap találkozni vele. Akár munkábamenet, akár a munkahelyemen, akár délután, akár este. De nem találkoztunk. Ugye Pasi és B. együtt voltak egész nap, ezért is bíztam, benne hogy találkozok velük. Már este volt mikor B. hívott. “Majd gyere át, ha Pasi elment…” Nem értettem. Mintha B. tudatalattija megsúgta volna neki, hogy jobb, ha Pasi és én nem találkozunk. Akkor rájöttem, hogy a sors nagyon nem akarja, hogy találkozzak Pasival. Már átöltöztem az otthoni ütött kopott ruhámba, összekötöttem a hajam és belevetettem magam az evés művészetébe (itt jön az a rész, hogy imádok enni, bár most fogyózok… ). És akkor csörgött a telefon. B. volt, hogy menjek át segíteni megcsinálni a gépét (igen, nő létemre jobban értek hozzá, mint ő). Úgy siettem, mint valami őrült. Smink, kopott ruci le, csini ruci fel, hajat megigazítani… stb. És már ott is voltam. Izgatott voltam nagyon. Annyira, hogy jobbnak láttam, ha rá se nézek Pasira, mert ha véletlenül elkapnánk egymás tekintetét, tuti, hogy olyan zavarba lettem volna, hogy még a hülye is észrevette volna, hogy mi a szitu. Így maradtam laza “Bill Géc”. Persze volt egy pillanat, amikor sikerült kicsit lehajolnom előtte… mármint nem pont előtte, de látta ő is. Na, de ez nem szándékos volt ám, csak be kellett dugnom a gép töltőjét. Aztán Pasi pár perc múlva el is ment (mármint elment dolgozni… 🙂 ). Igazából nem éreztem semmit. Persze lehet, hogy azért mert túl sokat vártam a találkozásra, és főleg mert még Pasira rá se mertem nézni. Aztán B. elmesélte miket csináltak tegnap (síeltek…). Mutogatta a fényképeket… már az első képnél sikerült kiszúrnom Pasi jobb kezén, a gyűrűsujján található karikagyűrűt. Első kérdésem (persze nem is a tájat néztem, vagy ilyesmi) “már eljegyezték egymást????????” de úgy kérdeztem ám, mint aki totál kétségbe van esve. B. mondta, hogy nem… de, hogy érdekes módon minden csaj ezt veszi észre először Pasin. És szerinte direkt ott hordja a gyűrűt, már csak a poén kedvéért is. Na nem mintha ez engem annyira érdekelne… Aztán kezdtem rájönni, hogy így civilben nem is olyan nagy szám ez a Pasi, egy átlagos pasi, akin jól áll az egyenruha. És akkor jöjjön B. Szombaton vizsgázni megyek és most az egyszer igazán jól esett volna, ha B. elkísér. Sose jött még el velem Pécsre. De most szabadságon van és gondoltam semmi akadálya sincs annak, hogy eljöjjön velem. És így egy egész napot együtt tudtunk volna tölteni, csak mi ketten. És sokat jelentett volna lelkileg is, ha tudom, hogy ott izgul értem az ajtó mögött. És hozzáteszem, amikor B. még suliba járt én többször elkísértem vizsgázni. Na, de B. persze jött a kifogásokkal. Kitalált valamit, amit még el is hittem volna talán, hogy igaz… aztán később benyögte, hogy lehet, hogy szombaton elmegy egy síversenyre… Persze egyből megjegyeztem, hogy oda bezzeg el tud menni, velem meg nem… Persze kereste még a kifogásokat, de aztán végül beismerte, hogy egyszerűen nincs kedve annyit utazni. Elég jól esett. És csodálkozik B., hogy már alig érzek iránta valamit… persze ő sem érezhet túl sokat, ha ennyit nem tud értem megtenni… Persze ezek után az biztos, hogy én sem teszek meg neki semmit se.

Szóval mi van ezzel a Pasival? Igazából nem tudom. Amúgy sem akartam tőle semmit, mint már írtam sose csalnám meg B.-t. Igazából csak játsszadozni akartam egy kicsit. Elvégre abban nincs semmi rossz. Ezek után nem fogom magam rejtegetni senki elől sem. Igazi nő leszek! És nem érdekel B. nyavalygása… és igen, négy év alatt egyszer sem sikerült egy csajos estét tartanom. Na, de most. Megbeszéltük az egyik barátnőmmel, hogy tartunk egy csajbulit. Beülünk valahová, beszélgetünk. Végre egy kicsit kimozdulok legalább. Ma elmondtam ezt B.-nek. Kiakadt… kikötötte, hogy elmehetek napközben vásárolgatni a barátnőmmel, de este… nem. És kikötötte, hogy nem ihatok… (egyébként abszolút nem iszom alkoholt…) Persze az nem volt baj, amikor ő elment a haverjával iszogatni, én meg otthon ültem közben. Én persze nem szólhatok bele az ilyen dolgaiba. Na, de elég. Elmegyek és kész. Sőt. Még az is lehet, hogy megiszok egy koktélt. Nehogy már ezek után még ő mondja meg, hogy mit csinálhatok és mit nem. Már várom nagyon!!! Sőt, úgy szeretném intézni, hogy olyan este menjünk, amikor B. és Pasi dolgoznak. Hátha találkozunk velük és lássa csak B., hogy milyen jól érzem magam… és legyen csak ideges és féltékeny. Hiszen én már hányszor éreztem ugyanezt???!!!!!!! Sokszor. Elment a haverjaivel inni… ki tudja, hogy mit csinált… (persze megbízik az ember a párjában, de akkor is rágódik, idegeskedik…) És most végre, négy év után kicsit ő is megérzi ezeket a dolgokat. Hátha észheztér…

Huncutka