Nem vagyok más… én, én vagyok!!!

 Kedves Olvasó!

Érdekes a dolog, mert amikor B.-vel vagyok, egyáltalán nem gondolok Pasira… Akkor csak B. van. De amint egyedül maradok… előjön Pasi…. befészkelte magát a gondolataimba, megbújt egy sarokba, és amikor B. nincs, előjön és nem hagy nyugodni… Szerencsére most egy jó darabig biztos nem látom Pasit, mivel most meg ő van szabin (nem mintha eddig olyan sokszor láttam volna).

Apropó szabi. B. ugye több, mint egy hétig szabin volt… azt gondolná az ember, milyen jó, így többet tudtunk találkozni. Na, nem… Kevesebbet találkoztunk, mintha dolgozott volna. Megértek én mindent… tanul, mert vizsgája lesz. Munkahelyi vizsga… De ő mindent túlstresszel, és már két hete éjjel-nappal tanul rá. Pedig alig néhány hónapja levizsgázott belőle… Na, de mindegy. Megértem én… persze én mindent megértek… mert én olyan megértő típus vagyok… csak nem tudom ő mit szólna, ha én lennék szabin és ilyen keveset találkoznánk. Jó… abbahagyom, mert tényleg örülök, hogy tanul és nem vesz mindent félvállról. Ezt becsülöm benne!

Tegnap azt mondta, nagyon érzi, hogy szeret engem és azt is érzi, hogy most olyan jó a kapcsolatunk… És így van. Amikor vele vagyok tényleg jó minden. De amint nincs mellettem. Már nem olyan rózsás a helyzet. És a tudat, hogy két hónapig nem találkozunk… csak ront a helyzeten. Persze tegnap ez is előjött. s mondta, hogy majd én felmegyek hozzá minden hétvégén és akkor együtt lehetünk… Kicsit kiakadtam. Hogy miért? Én menjek fel minden hétvégén? Én, aki örül, ha a lényeges dolgokra van pénze… mert ugye ha felmennék, lenne utiköltség, kellene kaja, és persze ha elmennénk valahová, még arra is kellene pénz. Ez egy hétvégére minimum 10 ezer forint. Nekem még felesleges ezer forintom sincs, nemhogy 10. Főleg, hogy kezdődnek a konzultációk és ott is kell majd aludnom többször Pécsett… Az is egy halom pénz lesz. És nekem most az a legfontosabb… Persze ő nem jön haza, mivel itt nálunk ebben a kicsi faluban semmit nem lehet csinálni, szemben a fővárosi bulihegyekkel. Persze azt mondta nem megy majd el bulizni… én viszont biztos vagyok benne, hogy el fog menni egyszer-kétszer… ami nem baj. Menjen csak. Csak ne várja el, hogy én is menjek, mivel nincs rá pénzem. És akkor jött azzal (amit nagyon utálok), hogy persze más barátnője elutazik a barátjához… (ezzel mindig kicsapja nálam a biztosítékot… más barátnőjébel jön, akkor miért nem más barátnőjével jár???) Persze más barátnője nappali tagozatos, nem dolgozik mellette, a szülők pénzelik ezerrel. Más barátnőjének nincs tandíja, de van nappalis diákigazolványa, amivel olcsón utazgathat… Persze ebbe nem gondol bele…

Na, de mindegy… nem rágódok ezen… sose fogja megérteni, hogy én nem más barátnője vagyok, hanem az övé. Ilyen vagyok és kész. Nincs sok pénzem… Nincs hatalmas mellem… Nem vagyok olyan belevaló, mint más barátnője, aki úgy issza a pálinkát, mintha víz lenne… És nem rázom magam egy szál semmiben minden hétvégén a legmenőbb helyeken… De az nem számít, hogy tudok főzni és sütni, más barátnőjével ellenben, aki még egy teát sem tud beízesíteni… és az sem számít, hogy én megdolgozok a pénzért, a tudásért, nem úgy, mint más barátnője, aki csak tartja a markát a szüleinél… és az sem fontos, hogy tanulmányilag is több vagyok az összes más barátnőjénél (jó ezzel nem felvágni akarok…), sokkal többet tettem le az asztalra, mint ők… De én csak legyek olyan, mint más barátnője. Persze már annyira elegem lett ebből a más barátnője szövegből, hogy mondtam, hogy jó, akkor menjünk el valahova bulizni és akkor majd ezt meg azt iszok majd, és milyen jó lesz… erre persze nem szólt semmit, csak egy óra múlva mondta, hogy ne legyek ilyen, legyek olyan mint régen… szóval akkor mégis jobb vagyok másnál? vagy nem?? ki tud ezen eligazodni…

Huncutka