Kedves Olvasó!
Már nem is tudom mikor írtam utoljára… szándékosan. Napról-napra változtak a dolgok, jobbnak láttam, ha hagyom, hogy minden alakuljon úgy, ahogy kell.
Jelenleg úgy érzem visszataláltam az utamra. B.-vel minden rendben. Az elmúlt napokban nagyon jól érezzük magunkat együtt. Minden olyan, mint régen. Kedveskedik, ha van ideje, azt velem tölti, mindent megbeszélünk. Szóval, boldog vagyok!!! Ami az elmúlt időszakot illeti… csak egy mély hullámvölgy volt. Elbizonytalanodtam a jövőt illetően… nem hittem benne, nem hittem magamban… és főképp nem hittem bennünk. De minden megoldódott. Pedig nem tettem semmit, csak hagytam, hogy történjenek a dolgok a maguk rendjében.
Vasárnap B. megy Bp-re… majd csak a hétvégékre tud hazajönni… nehéz lesz. Négy éve vagyunk együtt… és még az első néhány hétben volt ugyanez… tehát nehéz lesz…
De kihasználom az időt! Máramennyire a munka mellett lehet. Tanulni fogok! Lesz még úgyis egy vizsgám, de közben nekiállok a németnek is! Húúú, már mennyit felejtettem… Idén szeretném letenni a szakmait és év végén megpróbálkozi a felsőfokkal… majd meglátjuk mi lesz belőle…
További szép napot!
UI.: mindjárt jön B. 🙂 és együtt töltjük ezt a délutánt, mivel ma nem dolgozom.
Huncutka