Kedves Olvasó!
Minden a legnagyobb rendben… vagy mégsem?!
Big és én… szeretem. Újra! Nagyon! Az volt a legnagyobb, baj, hogy folyamatosan csak a hibát kerestem benne (és egyébként csak azt is írtam le róla). És a jót meg se láttam. Pedig volt jó is. Hiszen Big mindig kedves, mindig megtesz mindent értem. Én meg nem vettem észre… csak szidtam össze-vissza. Holott ő azért gürizik éjjel-nappal, hogy minél előbb összeköltözhessünk… Igazából úgy gondolom, hogy már épp ideje volt egy kiadós hullámvölgynek. Már rég volt. Kell ez is. Így legalább jobban tudom értékelni a dolgokat. Tudom, hogy bennem is van hiba… nem is kevés. Kezdjük azzal, hogy “Adj Uram, de rögtön” típusú ember vagyok. Nekem minden azonnal kell… Mármint ezt mondják rólam. Pedig nem mindig van így. Csak egyszerűen szeretem, ha minden időpont szerint halad. Például, ha megbeszéljük, hogy 5-kor találkozunk, akkor igenis 5-kor találkozzunk, ne 5 tízkor, vagy fél hatkor. A másik, hogy nem nagyon tudom elfogadni, ha valaki más típusú, mint én. Vagyis, el tudom fogadni… de nehezen. Gondolok itt Big családjára. Na, de attól, hogy Biggel minden rendben, a családja még nem puszipajtás. Aztán az is a baj velem, hogy nem veszem észre az apró kedveskedést, mindig egyre többre vágyok… Tehát nem csak Big volt a hibás. Én is az voltam. De változok én is, és ő is. És már most beleőrülök, hogy több, mint két hónapig csak hétvégente láthatom… 🙁 Nem tudom, hogy bírom majd…
Most megyek, mert vége a melónak 🙂
További szép napot!
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: