Kedves Olvasó!
Úgy tűnik kár volt már ma agyonizgulnom magam… ma nem jutottam be… de sebaj! Holnap is lesz nap!
Nagyon éhes vagyok!!!! Székelykáposzta volt a menzán az ebéd 🙁 mondjuk azt, hogy nem szeretem… (szépen fogalmaztam)… tehát ma gyakorlatilag alig ettem valamit… még jó, hogy reggel bekaptam a tegnapról maradt pulykapárnácskát.
Rájöttem valamire. Tudom, tudom… már nagyon unalmas a Pasi téma, de végre rájöttem! Nem is vagyok oda Pasiért! Inkább csak azért gondolok rá (vagy inkább a külsejére és az elmémben hozzá tartozó lelkére), hogy legyen valami izgalom az életemben. Így is elég izgalmas (ld. pont ma), de szerelmi téren ugye van Big, már hosszú évek óta, akivel szeretjük egymást. De nincs izgalom… nincs lángoló tűz. Nincsenek hatalmas érzelmi kitörések. De hogy is lennének egy négy és fél éves kapcsolatban? Jó ez így. Szeretjük egymást, tervezgetjük a jövőt. Úgymond kikötött a hajónk! Leszálltunk róla, és most éldegélünk valamilyen kellemes szigeten. De a hajókázás kimarad az életünkből. Minek hajókáznánk, ha egy gyönyörű szigeten élhetünk? De azért néha vágyik az ember a hajókázásra… a tenger szenvedélyes habjaira… a végtelenségre… a hullámok ringatózására… És itt jön a képbe Pasi. Ő képzeletben elvisz hajókázni. Kivisz a nyílt tengerre. Képzeletben megmutatja a végtelen tengerek birodalmát. De a valóságban nem mennék el vele… minek? Újra hajókázni? Hiszen egész eddig azért hajókáztunk Biggel, hogy végre kikössünk. És most kikötöttünk, lehorgonyoztunk. Talán az “egyhelyben tipródás” a legnagyobb bajom… már lapoznék Biggel. Jobb lenne, ha már együtt élnénk! Egy új fejezetet kezdenénk meg a Szerelmünk lapjaiból (hogy a korábbi címre utaljak). De most csak egy helyben járunk… (bár nem tudom, hogy lehet egyhelyben járni… mert ugye ha jársz, akkor haladsz, tehát nem maradsz egyhelyben…)… És ezért szülte meg a képzeletem Pasit! Mert vele új vizekre evezhetek! De kizárólag képzeletben… elvégre Pasi is félig képzeletbeli. Csak a külső valós… bár azt is kicsit felturbózta az elmém… a belső pedig…(ő a legmenőbb srác, igazi macsó, pókerben verhetetlen, mindenkit levesz a lábáról a szövegével, humoros… közben persze tele van érzelmekkel, mély gondolatokkal, és szenvedéllyel… van barátnője, de megőrül értem… akar engem… és bármit feladna értem…) 🙂 Ő Pasi! A képzeletem szüleménye. És erre most ébredtem rá. Mert az igazi Pasi nem ilyen, az igazi Pasit nem is ismerem… az igazi Pasi csak a külsejét adja. Tehát igazából egészen eddig csak a képzeletbeli Pasival léptem volna félre a képzeletemben… Na, ez kicsit már nekem is sok 🙂
A lényeg: Szeretem Biget és boldog vagyok vele! Emellett viszont helyesnek tartom Pasit! Ennyi! Hűség, nem vakság!!!
Huncutka
Szia Huncutka!
Annyira fáj a szívem miattad. Olyan sok fájdalom van benned, hogy nekem is fáj. Azt hittem, nagyon más vagy, mint én, de nem!Egyszerűen csak annyiban vagy más, hogy te leírod a lelki tusáidat, amikkel együtt élni nem igen lehet vígan, így írva próbálsz erőt önteni magadba, de csak szenvedsz, és nem kilépsz, ahogy kéne. Még mindig ott tartok veled kapcsolatban, hogy hogyan lehet szerinted egy kapcsolat alapja a bizalmatlanság, ami abban nyilvánul meg a fiú részéről, hogy nem árulja el, mennyit keres. Téged küldene dolgozni inkább, fösvény veled, magának pedig több tízezerért táplálékkiegészítőket vesz. Önző ez a fickó, te meg szenvedsz, mint a kutya.. Szeretnélek mosolyogni látni, legalább egy mosolygó cicusod lenne itt, ami jelezné, hogy boldog vagy, vagy, hogy akarsz az lenni! Te inkább megalkuvó vagy! Egy önző ember mellett nem fogsz tudni mosolyogni, legfeljebb kínodban! Azért álmodozol teljesen jogosan valami másról, valami nem ilyen szenvedést okozóról! Hiába szereted, ha ő nem. Aki bizalmatlan veled, az nem szeret. Az idő hozhat változást, de szerintem nem mellette kéne kivárnod, mert nem biztos, hogy megváltozik, ellenben, ha elhagyod, nagyobb az esély rá, hisz minden fiú annyit enged meg magának, amennyit a lány neki. Lenne oka elgondolkozni, fejlődni, hisz melleted nem tudott, nem eléggé, láthatod, mert engedékeny, fiatal, tapasztalatlan, túl elfogadó vagy.
És akkor még nem említettük, hogy mintha túl sok nélküled eltöltött szabadidős programja lenne, haverokkal, sporttal, és ez nem is zavarja, ha jól értelmezem az írásaidat.
Szia R.R.!
Köszönöm, hogy ennyire a szíveden viseled a sorsom 🙂 ez jól esik! Meg is vagyok hatva… Kevés az ilyen ember mostanában… sokan csak elolvassák más blogját, véleményt formálnak róla magukban és megállapítják, hogy nekik mennyivel jobb az életük vagy esetenként mennyivel rosszabb. Szóval még egyszer köszönöm Neked!
Abban teljesen igazad van, hogy azért írok ki mindent magamból mert így valahogy könnyebb. Sajnos nekem nem adatott meg a tipikus legjobb barátnő… nincs kivel megosztanom a problémáim… vagyis vannak ismerőseim, de valahogy nem bízok meg bennük. Azok, akiket sokszor barátnak tekintettem, mind valahogy hátbadöftek. Csalódtam bennük. Ezért nagyon nehezen engedek közel magamhoz bárkit is. És ezért fogtam bele a blog írásba. Így megoszthatom a gondolataimat, örömömet, bánatomat másokkal, úgy, hogy tudom, hogy nem fogja senki felhasználni ellenem, nem beszél ki senki a hátam mögött.
Ami pedig a páromat illeti… Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy csak a negatív dolgokat írtam le róla. Sok jót, az apró figyelmességeit nem osztottam meg, mivel az olyan magától érthetődő volt. Big jó ember. Nagyon lelkiismeretes, figyelmes, kedves és nagyon tud szeretni. Persze neki is vannak hibái, rossz napjai, esetleg rosszabb időszakai. Pont egy ilyen időszakról írtam az utóbbi időben. De azóta megbeszéltünk mindent. Helyrejöttek a dolgok. Már nem titkolja a fizetését, mondogatja, hogy most már hamarosan összeköltözünk. Sose volt önző. Mindig gondol rám is. Mindig hagy nekem is a vacsorájából, ha a kedvencem van. Ha vesz magának valamit, én is kapok belőle. Elvisz engem mindenhová, csak egy szavamba kerül (de nem szoktam ezzel élni/visszaélni). Tudom, hogy az elmúlt időszak neki sem volt könnyű. A munkája… nem éppen valami nyugis meló. Sokat várnak el tőlük. És ő mindenben próbál a lehető legjobban teljesíteni. És elfogadom, hogy van hobbyja, a sport, amit nagyon szeret és megteheti, hogy költsön is rá. Inkább velem van a probléma. Nekem nincs igazából hobbym… nekem nincs olyan barátnőm, akivel órákig tudnék beszélgetni… pedig kellenének ezek a dolgok. De nekem most itt az iskola, a nyelvtanulás a munka és persze Ő. Szabadidőmben filmeket nézek, vagy írogatok… lehet, hogy ez az én hobbym. Szeretem Őt! És tudom, hogy szeret Ő is engem. Érzem. És ki is mutatja. Hajnalban például mindig átölel és megcsókol és mondja, hogy szeret 🙂 most, hogy távol vagyunk egymástól vagy 20szor felhív egy nap. A hétvégén több barátja is ki akart jönni hozzá, beszélgetni, de mondta nekik, hogy velem szeretne lenni… pedig én még mondtam is neki, hogy nyugodtan találkozzanak. És tervezgeti, hogy milyen jó lesz majd velem a hétvégén. Tudom, hogy még fiatal, tapasztalatlan vagyok… és tudom, hogy naívnak is tűnök. Pedig ért már engem is sok csalódás és bánat. Ő nem olyan, mint az apám! Ő teljesen más! Sokkal jobb nála! És valahogy érzem, hogy Ő az, Ő az igazi.
Sokszor azt érzem, hogy nem találom a helyem ebben a világban… talán egy másikmkorban kellett volna születnem… Itt van előttem a nagyszüleim esküvői fotója. A mamám 19 éves volt akkor, a papám 21. Négy évig udvarolt neki, mielőtt elvette. És azóta is boldogok, szeretik egymást! Ez csodálatos szerintem! Leélték gyakorlatilag egy ember mellett az egész életüket és boldogok. Ez az igaz szerelem. Manapság meg mi van? Már ciki ha valaki 14 évesen még szűz… az a jobb, aki minél több férfival feküdt össze. Bárkinek elmondom, hogy már négy és fél éve vagyunk együtt, csodálkozik. És gratulál, hogy az már házasságból is sok idő. Most lehet, hogy konzervatívnak tűnök, de nem vagyok az. Modern nő vagyok, aki imdája a Szex és New York világát. De ha jobban megnézzük ott is mindegyik hölgy a nagy őt kereste. Mindegyik vágyott titokban a hercegre fehér lovon.
Én hiszem azt, hogy lehetünk egy ember mellett is örökké boldogak. Problémák minden kapcsolatban vannak és lesznek is. De az az igazán mély és tartós kapcsolat, ahol sikerül megoldani őket, megbeszélni. Én mindig is olyan voltam, hogy ha bántott valami előbb vagy utóbb, de megbeszéltem Vele. És Ő is ilyen. És ez segített át mindenen. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem érzem azért magam “kellemetlenül” mert még mindig az első fiúval vagyok együtt az életemből. Inkább meg kellene becsülni az ilyet! Mert már nagyon kevés az ilyen kapcsolat… Persze tudom, hogy jöhet bármi… Ha jön a villámcsapás, akkor nincs megállj! Ez bármikor megtörténhet… de úgy érzem Ő az, akivel le tudnám élni az életem!
Nagyon megleptél ezzel a Bignél történt változással, hogy elmondta, mennyit keres, és a haverokkal is kevesebbet akar lenni. Hogy történt a változás? Magától vagy hisztiztél, ultimátumot adtál? Vagy csak jók a megérzései?
A kirekesztés nekem is ismerős. Én is így éltem mindig, mint kiközösített. Akinek erkölcsei vannak, és nem elégszik meg az érzések nélküli pénzéhes élettel, az mindig így jár. Irigylik, féltékenyek rá, félnek is tőle, teljesen ok nélkül (de hát, tudod, a rossz lelkiismeretük!), főleg a lányok, a gyönyörűek is! És a fiúk is titkon mind imádják. Ezért nincsenek barátnőid. ahogy nekem sem.
Egyetértek, hogy nem szégyellni való, ha az első kapcsolatod az utolsó is egyben, csak ez ritkán jön be, de nem lehetetlen természetesen. Én sem a gyakorlás, tapasztalatszerzés miatt mondtam, hogy szakíts, hanem, mert eddig úgy írtad le a sztorit, hogy abból az jött le, hogy nem bízik benned a fiú, és a haverokkal csavarog többet. A szüzesség se ciki 14 évesen, sőt!
A szeretet, ami bizalom is, a szerelem, és a közös életcélok a legfontosabb egy kapcsolatban, nem az előélettel szerzett tapasztalat, az csak lelkiismerti válságot okoz, de tény, hogy ritkán maradunk ki a keserű tapasztalatszerzésből, hogy legyen miből tanulni.
A változás, hogy történt nála? Elmondtam, hogy mi bánt… beismerte, hogy hibás. És megígérte, hogy változni fog. Nem hisztiztem 🙂 nem vagyok az a hisztis fajta.
Szívesen olvasnék rólad, megismerném a történeted. Van esetleg blogod? Úgy érzem nagyon egy hullámhosszon vagyunk, és valahol sok bennünk a közös vonás 🙂