Kedves Olvasó!
Már több napi töprengés után arra jutottam, hogy mi van, ha depressziós vagyok???
Elvégre itt van ez a végeláthatalanul hosszú tél… a folyamatos munka… a fárasztó vizsgaidőszak is itt volt ugye… Egyre kevesebb az az idő, amikor boldog vagyok. És több a szomorkás, málabús, önemésztő időszak. Van erre gyógymód? Önsegítő módszerre gondoltam… a pánikbetegségemet is magam győztem le. A pszichológus nem sokat segített. Gyógyszerekről pedig hallani sem akarok!
Örülnöm kéne, hogy holnap jön haza Big. De nem érzek semmit. Jön és kész. Nem vagyok izgatott… nem tör rám a boldogság. Aztán itt lesz a Valentín nap is… igazából semmi bajom nem volt vele… de ez a hatalmas felhjtás kezd az idegeimre menni. Miért folyik még a csapból is a Valentín nap? Miért kell mindenütt erről olvasni, és miért kellene méregdrága ajándékokat venni, vagy közös programot csinálni? Elvégre a párok az év “minden napján” közös programokat csinálnak. És most egy napra köteleznek is rá? Na nem! Én is lassan antivalentín leszek. Sütök sütit majd vasárnap, a Joyban volt ajándék forma is. De ennyi. Engem nem érdekel a többi. Meg egyébként amúgyis sütnék. Elegem van belőle, hogy most már nem elég, hogy mindennek van ünnepnapja, de ezek az ünnepnapok már abszolút a marketingről szólnak. Én nem költök feleslegesen pénzt szívecskés giccsekre!
Jöhetne már TAVASZ! A virágok illata, a mindent beborító zöld… a kellemes szellő sugallata, a sok-sok napfény… a madarak csicsergése… a tavaszi zsongás! De nem… nem akar jönni… 🙁 inkább még a tél tombol… nálunk térdig érő hó van… már évek óta nem volt ilyen… Már elegem van belőle!
Huncutka