Kedves Olvasó!
Igazából nem történt velem semmi említésre méltó az utóbbi pár napban… Egy jó hír viszont: mióta “kimondtam”, hogy lezárom a Pasi témát alig jut eszembe. Mert addig állandóan csak rá tudtam gondolni. Most meg? Szinte semmi. Ennek örülök nagyon, mert végre tényleg “túlvagyok rajta”.
Tegnap azt hiszem hülyeséget csináltam… Betti mondta, hogy nem javul náluk a helyzet és problémáik vannak (Cs. (ő a barátja, aki egyben Big legjobb barátja is), szóval Cs. szombaton is egész nap a fürdőben ivott… vasárnap meg valami olyasmi volt, hogy Betti a nagymamájánál ebédelt és Cs. beállított oda, pont délben, hívatlanul… és megette Betti kajáját… ) Én megértem a csajt… ez elég nagy illetlenség. Meg még mondott olyanokat, hogy Cs. mindig leissza magát még Betti rokonai előtt is… szóval vannak ott is gondok. Én elmondtam a véleményem, miszerint próbálja finoman a tudtára adni, hogy ilyeneket nem illik csinálni… És erre tegnap este sírva hív Betti, hogy szakítottak, mert elmondta Cs.-nek ezeket és ő vérig sértődött. Először mondtam neki, hogy talán nem így kellett volna elmondania ezt neki (skypon, meg csak úgy a pofájába vágni), hanem szépen, finoman… Erre jobban sírt… mit tehettem? “Cs. még nem nőtt fel egy komoly kapcsolatra… találsz te jobbat nála…” a szokásos vígasztalós szöveg… De lehet, hogy nem kellett volna. Egyáltalán nem kellett volna beleszólnom az egészbe. Mert Betti azt is elmondta Cs.-nek, hogy én is mondtam, hogy ez mind illetlenség… de miért kellett engem is belekevernie??? Vagy inkább miért is kevertem magam bele??? De most mit mondhattam volna? Hogy, bocsi, de engem nem érdekel a téma… mert ez nem igaz… szerettem volna segíteni nekik… mert szép pár voltak… Ezúton megfogadom nem szólok bele többé semmibe se!!! Inkább majd terelem a témát… Big is mondta, hogy ne szóljunk bele… az ő dolguk…
Várom már haza Biget! Csak az keserít el, hogy ugye ez azt is jelenti, hogy ismét két napig hallgathatom a kedves kis családját… a húgáról inkább ne is beszéljünk… már, ha rá gondolok tiszta ideg leszek… Nincs esetleg valami ötleted, Kedves Olvasóm, hogy hogyan intézhetném el a kiscsajt? 🙂 Már írtam róla korábban… Nincs még egy ember a Földön, akit ilyen szinten ki nem állhatnék… sőt hozzá képest a gimis osztálytársaim (akiket gyűlöltem, mert nagyon bunkók voltak velem) kisangyalok! De mit lehet tenni egy 14 éves lánnyal, aki jobban el van kényeztetve, mint egy hercegnő. Aki nem képes még arra sem, hogy a tőle fél méterre lévő pohárért odanyúljon… Aki semmit nem csinál otthon, kivéve, hogy csúnyán beszél a szüleivel és persze Biggel is… Elmesélem a nyári sztorit: Tehát ugye egész nyáron dolgoztam napi 12 órában. Big egyik legjobb barátja és neki a barátnője eljöttek négy napra ide hozzánk az ország másik végéről. Erre a négy napra kikönyörögtem magamnak szabadságot, így nekem is “nyaralás” volt. A terv az volt, hogy megyünk ide-oda… hiszen a srác barátnője még nem járt errefelé, így próbáltuk tartalmasan eltölteni ezt a néhány napot. Már nagyon vártam én is őket! A srácot ismertem, de a lányt még nem. De már előtte napokban felvette velem a kapcsolatot (még soha életemben nem találkoztam ennyire kedves és őszinte emberrel, mint ő). Tehát már én is nagyon vártam, hogy jöjjenek. Kezdődött azzal a történet, hogy ugye vonattal jöttek és mi bementünk eléjük. Persze Big húgának is nagyon fontos volt eljönnie… nem elég, hogy nagy bőröndökkel jönnek, meg volt vagy kb. 40 fok… de még jött ő is a debella testével és mindenki nyomoroghatott a hátsó ülésen… de mindegy. Neki fontos volt eljönnie. De ez csak a kezdet volt. Mindenhova jött velünk, mindig ott volt mindenütt… és a négy nap, szabályosan rémálommá változott (legalábbis számomra). Első este hajnalokig beszélgettünk a konyhában (Bigéknél aludtak). Persze ott volt Big anyucija és persze a húga is. Ad1. anyucija ismerte ugye Zs-t (Big barátját), mert már többször volt náluk… de ez akkor sem indok, hogy ott tátsa a száját egész éjjel és hülye témákat hozzon fel… Ad2. és a húga? folyton ő akart a középpontba lenni… nyafogott is, meg nyávogott, meg elkezdett matek órai dolgozatról mesélni… Na, azt hittem majd másnap minden más lesz… de tévedtem. Rossz idő volt és élményfürdőbe mentünk. Persze a hugica is jött velünk. Az autóban nyomorogtam, nem tudtam R.-vel (ő Zs. barátnője) beszélgetni, mivel a húgica ült középen és ugye ő akkora darab, hogy nem is láttam tőle a csajt. A fürdőben pedig… áh… a kiscsaj egyfolytában rajtunk lógott. Biggel egy percig sem tudtunk kettesben lenni… folyton ott idegesített bennünket. De még R.-vel se tudtam beszélni, mert akkor ott tengődött folyton… És egész álló nap a nyavalygását hallgattam… Visszafelé persze ismét nyomorogtam őnagyságától. Este elmentünk a Balcsipartra sétálni, meg egy discoba…. A húgica is akart jönni. De Big nem engedte.. pedig anyucija is azt mondta, hogy vigyük magunkkal a kiscsajt… szerencsére oda nem jött… végre egy jó este… Hajnali négykor feküdtünk le.. Persze nem tudtuk kialudni magunkat, mert a kiscsaj mindenkit felébreszett azzal, hogy üvöltette a Minimaxot… (no comment… előző este discoba akart jönni, akkor meg Minimaxot néz???) Az aznapi kirándulásra is jött velünk természetesen… szintén nyomorgás a kocsiban és szintén ő volt a középpontban és szintén nem lehettem se Biggel se R.-vel… Ekkor már annyira az agyamra ment, hogy remegtem az idegességtől. Strandoltunk. Napoztunk…erre befekszik őnagysága Big és közém… a bálna testével… ez még nem volt neki elég… Biggel nem válthattam két értelmes mondtot se, mert folyton közbeszólt, meg nyafogott, hogy Big menjen vele a vízbe… (én nem fürödtem akkor, mert rossz idő után volt és nagyon hideg volt a víz, én meg sajnos hajlamos vagyok a felfázásra) Big bement vele.. És akkor kezdtem érezni, hogy én mit keresek itt? még én éreztem magam hülyén… mintha én lennék a kívülálló, aki csak kolonc a többiek nyakán. Persze mikor nem volt ott őnagysága R.-vel jól elbeszélgettünk (eléggé össze is barátkoztunk). És az tette fel nálam az íre a pontot, amior Biggel kicsit kettesben szerettünk volna lenni… ezért elmentünk ketten a “mosdóba”… erre a kiscsaj jött velünk… ekkor végleg elpattant egy húr… megmondtam a magamét Bignek, hogy rosszul vagyok az elviselhetetlen húgától (na, jó kicsit finomabban fejeztem ki magam)… Big persze megsértődött… és még én kértem elnézést… Persze aznap este szintén ott lihegett a nyakunkban… Másnap nekem már mennem kellett dolgozni (ugye starndon dolgoztam büfében)… ők addig felmentek a Badacsonyra… pesze Tonna Madonna is ment velük. És utána lejöttek hozzánk a strandra… Ahogy elnéztem a helyzetet a kis Sátánka teljesen “átvette” a helyem… és a képek is ezt bizonyították, amiket készítettek. Ő persze mindegyik képen rajtavolt…. És mikor odajöttek a büféhez éreztette is, hogy most de jó neki, hogy strandol, engem meg semmibe vett, hiszen csak egy “szolga” vagyok úgyis… Mert ugye én készítettem a kajájukat… ekkor már nagyon éreztem, hogy sose gyűlöltem még senkit ennyire, mint őt. Este megvártak engem… 8-ig dolgoztam… a kiscsaj már össze-vissza nyafogott, hogy menjenek már haza… nem elég, hogy hulla fáradt voltam a napi 12 óra meló után, de még a kocsiban a nyomorgáson kívül el kellett viselnem, ahogy részletezi, hogy mit csináltak aznap.. és milyen jó is volt nekik. Másnap mentek haza a vendégek… Szóval már előtte se bírtam a kiscsajt, mert volt már egy-két rossz húzása… de ez a nyári sztori… És az anyja is… nem értem miért engedte, hogy egy 14 éves kiscsaj folyton a huszonévesek nyakán lógjon. Na, és ezek után még csodálkozik valaki, hopgy rá se bírok nézni a csajra??? Hogy rosszul vagyok, ha rágondolok??? Nem… nem kell csodálkozni!
Huncutka
Szia!
Szerintem a Bettiék ügyében egyáltalán nem csináltál semmi rosszat. Te csak a véleményedet mondtad el, azt hogy ő ezt hogy beszélte meg a párjával az már az ő döntése volt. Az pedig nagyon nem volt szép dolog, hogy téged is belekevert. A döntés úgyis csak az övé.
Nagyon sajnálom, hogy Big huga ilyen veled. Engem az “anyósom” készít ki, szóval teljesen átérzem a helyzetedet.
Szia Ukka!
Szerintem se volt túl szép a Bettitől, hogy engem is belekevert… igazad van, ez az ő döntése…
Azért az “anyóssal” sem lehet könnyű… talán még nehezebb is mint egy húg… nem tudom kérdeztem e már, de van blogod? Szívesen olvasnálak 🙂
Olvasod a Cosmopolitan netes asztrológusát, Renátát (ha jól emlékszem a nevére), akit kérdezni lehet? Neki is feltették a kérdést, mi a teendő, ha a fiú szülei a pár közé állnak. Azt mondja, ez valójában a pár saját belső védekező kivetítése másokra, mert a pár valójában bizonytalan, ilyesmit ír. Keresd meg, majd térjünk vissza rá! Azt már ezelőtt is tudtam, de csak Renáta juttatta eszembe, hogy ha egy párt szét tud szedni valaki, akkor abban a pár is cinkos, okozója, behívója, egyetért vele, bár, lelet, hogy csak tudatalatt, illetve, senkit se lehet szétszedni, ha ő szereti a másikat és EZÉRT biztos a dolgában, mert bízik a másikban, nem kételkedik benne. Arra is vonatkozik tehát ez, hogy ha a párod testvére folyton közétek áll, a párod meg még adja is alá a lovat, vagy “csak” engedi, akkor a párod bizonytalansága, de téged itt megismerve, a saját bizonytalanságod miatti bevonzás ez a gonosz lányka csupán. Bizonytalanok vagytok, a másik-e az igazi, s a borzasztóan kellemetlen körülmények csak tükrök, bevonzások, letükrözések, s nem szűnik meg, míg a bizonytalanságotok megvan.
Szia!
Nem kérdezted még, de nincs blogom. Csak lelkes olvasó vagyok. 🙂 A Te írásaidat is nagyon szívesen olvasom, mert szerintem hasonló a gondolkodásunk, életfelfogásunk.
Szia R. R.! Most, hogy így írtad ezt a bevonzós dolgot, nagyon elgondolkoztam rajta… igazad lehet… Lehetséges (sőt biztos), hogy mindketten bizonytalanok vagyunk Biggel… hiszen mindketten még talán túl fiatalok vagyunk egy ilyen hosszú kapcsolathoz. De szeretnénk ha működne, mert alapjában véve jól elvagyunk egymással, szeretjük egymást. De azért ha most így belegondolok, hogy úgy “fogom” leélni az életemet, hogy csak egy férfi volt jelen az életemben… kicsit megijeszt… és emiatt tudatalatt elkezdek kételkedni… bizonytalanná válok, még akkor is, ha minden “tökéletes”… És Big bizonytalansága is érthető… Bár neki nem én vagyok az első és egyetlen (már jópáran megfordultak előttem), de 17 éves kora óta csak velem van… és őt is ijeszheti a dolog… hiszen úgymond még csak most kezdünk igazából élni… és már az élet egyik részét (a kalandokat, a flörtöket, a vágyakat, a ködös éjszakákat, a hatalmas bulizásokat) le is zártuk. Mert ha így folytatjuk, lesz helyettük esküvő, mézeshetek, szürke hétköznapok, gyermekek, megszokás, unalom… és majd ekkor rájövünk, hogy talán hiba volt akkoriban sodródni az árral… és akkor két lehetőség marad: 1. megcsalás… félrelépés… válás… másnál keresni a boldogságot… 2. beletörődés… örökös boldogtalanság… és a remény, hogy talán a halál után egy új élet kezdődik, ami majd sokkal több kalandot tartogat.
És ha ebbe belegondol az ember… bizonytalan lesz. És talán ezért vagyunk mindketten bizonytalanok. Mert míg most így négy év “szerelem” után még sikerült elhessegetnem magamtól egy másik férfi illúzióit… de mi lesz tíz vagy húsz év múlva? Két gyerek után? A szürke hétköznapok közepette? Mi a garancia rá, hogy tíz év múlva is ugyanígy fogom szeretni? És ez a sok kérdés kétségeket szül… bizonytalanságot… És persze ezen a drágalátos családja nemhogy segítene, de még ront is a helyzeten. Tudom, hogy Big nem tehet róla, hogy ilyen a családja… és sokszor kiáll mellettem… sokszor helyreteszi a húgát a kedvemért…
Szia ukka! Örülök, hogy hűséges olvasóm lettél 🙂 És örülök annak is, hogy hasonló a gondolkodásmódunk. Sokszor már azt hiszem csak én vagyok ilyen… nem is tudom… ilyen, amilyen. De jó tudni, hogy van aki megért, és úgy gondolkodik, mint én 🙂