Kedves Olvasó!
Gyönyörű az idő kinnt! Süt a nap, már érezni a tavasz illatát! Ettől egészen kivirultam! Bár kicsit ismét sikerült magamba fordulnom… Ha egy kívánságom lehetne, azt kívánnám, hogy ne legyek többé bizonytalan. Szörnyű ez a sok kétség… De azt hiszem váltani fogok! Életmódszemléletet! Muszáj lesz, mert ez így nem mehet tovább… Csinálnom kell valami tartalmasat is. Itt a jó idő… tehát holnaptól futás! Legalábbis megpróbálkozok vele, remélem jobb lesz tőle a hangulatom. Azért elég szörnyű, hogy most jelen pillanatban csupán csak egy dolog tesz boldoggá… na jó, igazából kettő. Az egyik, hogy jövő héten fizu, és emiatt utána héten megyek Pécsre (suli miatt), és akkor végre megvehetem az én kis drágaságomat.
Ő az! Szerelem volt első látásra! Úgyérzem, Ő hozzám tartozik! Nem számít a sarok méret, nem számít a sok vízhólyag, nem számít az elviselhetetlen fájdalom! Érte megteszek mindent! Ő az igazi! És két hét múlva az enyém lesz! remélem…
Ő legalább segít a kisebbségi komplexusomon… amit érts szó szerint. Mármint, hogy kicsi vagyok… 159 cm… és már elég hülyén érzem magam, hogy a nálam 7-8 évvel fiatalabb lányok legalább 10cm-vel magasabbak nálam… Mindenki lenéz rám… Ha nincs rajtam magassarkú még Big válláig sem érek… Ez nem túl jó érzés… Na, de itt a megoldás! Ez a gyönyörűség majd segít rajtam!
És a másik örömforrás? Szintén vásárlással kapcsolatos (ki gondolta volna?) Szóval újabb hajfestés következik. Loreal Casting Creme Gloss/ Glossy Honey és azok közül is a 730-as!!! Sajnos képet nem nagyon találtam róla… Bár még erősen vacillálok ez és a 634-es között. Mert nekem ugye jelenleg csokibarna a hajam… festett… Tehát nem tudom melyik fogná be jobban… majd még eldöntöm.
Tehát ez a két örömforrás. Elég szomorú, nem? Csak ezek tesznek igazán boldoggá… És csak ezek után említem meg, hogy ma hazajön Big. Előbb elengedték. Már úton van. Örülök neki! De sajnos ugye holnap is dolgozom és szombaton is… de attól együtt leszünk… és ennek örülök nagyon! Inkább arról most ne beszéljünk, hogy mi tenne boldogabbá, ha az egész hétvégét Biggel tölthetném, kettesben… vagy a cipő? Félek, hogy a cipő nyerne… Na, de nem Big miatt. De azért a CIPŐ… hmmm…. már alig várom, hogy érezhessem magamon… 🙂 Tudom, talán kicsit betegesnek tűnök… Egy előző havi Cosmo-ba pont az volt a téma, hogy szex vs. shopping… Na, nálam a shopping a tuti befutó! De, psszt!!! Big meg ne hallja 😉
Egyből jó kedvem lett! Már a vásárlás gondolata is jobb kedvre derít! 🙂 (bár pont valamelyik reggel volt a Csak csajokban, hogy az akinek örömet okoz a vásárlás, valamilyen hiányát pótolja vele…)
Szép napot!
Huncutka
Te tényleg olyan vagy, mint Doktor Szöszi. Láttad a filmet?
Ez a vásárlás dolog ismerős, én sem tudom megállni, pedig spórolnom kellene. Nekem inkább a Az egy boltkóros naplója jutott eszembe. 🙂
A cipő gyönyörű, irigyellek hogy tudsz ilyenben menni.
És megnéztem a hajfestékeket is, nekem a 634-es tetszik nagyon. Az én hajam is csokibarna, csak nekem a fodrász adja a festéket, olcsóbb is, és szerintem tartósabb is, bár a Lorealt még nem próbáltam. De a 730-as is nagyon szép. Attól függ, hogy maradni akarsz-e a barnánál, vagy inkább halványabb színt szeretnél.
🙂 Ezt bóknak veszem! Köszönöm! Talán ez a legnagyobb bók, amit valaha kaptam! Mert azért az nem mindennapi, ha Doktor Szöszihez hasonlítják az embert! Hogy láttam-e? 🙂 Még általános iskolás voltam mikor láttam az első részt… na, akkor határoztam el, hogy jogász leszek! És lám! Azt hiszem jó úton haladok 🙂
Igen, A boltkóros… 🙂 na, az a másik kedvenc. Érdekes, a családban csak én voltam nagyon oda a filmért… Még nem biztos, hogy tudok benne menni 🙂 majd kiderül! Bár van egy hasonló magasságú cipőm, abban tudok menni.. jobban mondva anyukám vette magának, csak aztán rájött, hogy ő aztán két lépést sem bír megtenni benne… ezért rögtön lecsaptam rá.
Régebben, mikor rendesen festettem a hajam én is a fodrásztól vettem a festéket. Londát használtam. Oxi is kellett hozzá meg minden… Azok tényleg nagyon jók és tartósak! De én inkább a színezőnél maradok… legalábbis most. Mert ha nem tetszik a szín, hamar “kikopik”. Azt hiszem világosítok… igazából már annyi féle színű volt a hajam… de mindig sötét. Ideje kicsit megvilágosodni! 🙂
Ja és a spórolás… ne is mondd…. már szinte mindent titkolok mindenki elől… mármint, ha vásárlásról van szó. Mert nekem is spórolnom kellene… de hát most mi lehet ilyenkor tenni? Hiszen itt a tavasz… új évszak! Új cipő! 🙂
Ne is mond, a párom a múltkor azt mondta hogy leltárt fog készíteni a ruháimról, mert mindig előkerül egy új, amiről nem szóltam.
🙂 ez jó! leltár…
Az új gatyómat, amit a tesz-veszen vettem, amikor először felvettem nagyon takargattam magam otthon, hogy ne vegyék észre, hogy új. De persze megkérdezték… “ezt meg mikor vetted?” Én meg: áh, ez már nagyon régi… csak nem szoktam hordani…
Csak ekkor jött az, hogy látod, minek neked új ruha, így is van annyi, nem is hordod őket…
Nálam sajnos, az “áh, ez már régi” szöveg nem jön be, túl jól ismernek már 🙂
Egyébként nálam se nagyon váilk be 🙂 De mindig eljátszom, jobb, mint egyből beismerni… 🙂
Különben ebben a pótcselekvés dologban biztos hogy van vmi. Pont a napokban gondolkoztam rajta, hogy volt majdnem egy egész év, mikor egész jól elvoltam. Nem mondom, hogy egy ruhát se vettem, de teljesen normális keretek között vásároltam és nem éreztem késztetést, hogy minden alkalommal mikor üzlet közelébe érek vegyek vmit. Most viszont, hogy megint kicsit zűrösebbek a dolgaim, újra kezd elszaladni velem a ló. Tegnap már attól is jobban éreztem magam, hogy vettem egy pár súlyzót az otthoni tornázáshoz.
🙂 Szerintem is van benne valami. Ha gondjaink vannak, pótoljuk a boldog perceket. Ki így, ki úgy. Mi ezek szerint vásárlással. Én is így vagyok vele. Van, hogy teljesen minegy mit veszek, csak vegyek valamit. És az boldoggá tesz. Viszont mikor úgymond minden “happy” válogatós vagyok, és nem veszek meg akármit. Egy-egy zűrösebb időszakban rámegy a pénztárcám a sok felesleges kacatra. Néhány hónapja például (pont a zűrös időkben) rendeltem netről egy halom nyelvkönyvet. Több ezer forintom ment rá… és azóta persze alig nyitottam ki őket. Hiba volt akkoriban megvenni… De muszáj volt pótolni valamit…