Kedves Olvasó!
Sajnos a mai reggelből a futás kimaradt… ilyen erős szélben inkább nem indultam neki. De remélem holnap már újult erővel folytathatom a nagy életmódváltást!
Ma reggel eléggé elméláztam bizonyos dolgokon… Ugye már csütörtök óta itthon van Big. Tegnap lejött hozzám ide a munkahelyemre, hozott nekem somlói galuskát, kedves velem… Ez mind szép és jó… de… vannak dolgok, amik nagyon bántanak. Mindig azt mondja, hogy “neked a napod fénypontja, hogy megnézed a Jóban rosszbant…” vagy “az a legnagyobb élményed a mai napon, hogy bejelölt valaki iwiw-en”… És igen. Így van. Nem tehetek róla, hogy én nem egy “kiképzésen” veszek részt a fővárosban… nem járok minden este 3D-s moziba… nem flangálok egész délután az egyik plázából a másikba… Nem. Én tíztől hatig dolgozom. Utána pedig hazavergődök, vacsizok, fürdök… és igen, nézem a Jóban rosszbant, mert kikapcsol, és nem nagyon tudom mivel üthetném el az időmet… Teljesen más a mentalitásunk Biggel. Ő a pörgősebb életformát kedveli, én meg vagyok elégedve az én kis nyugis “otthonülős” életemmel. Sőt néha jobb is így, hogy nincs itthon. Nyugodtan nézhetem a kedvenc sorozatomat, nyugodtan lefeküdhetek korán… nyugodtan olvashatok… hallgathatok olyan zenét, amit én szeretek. És amikor itthon van Big? Szerinte nekem folyton Vele kellene foglalkoznom. Ami egyébként így is van ugye. És szerinte hülyeség a Jóban rosszban (de általában szerinte minden olyan hülyeség, amit én szeretek), de nagy alásan megengedi, hogy megnézzem, de utána a fejemhez vágja “pedig megnéztem veled azt a hülyeséget”… És elvár tőlem “bizonyos” dolgokat. Amihez nekem nem mindig van hangulatom. Mert én nem egy gép vagyok, amibe, ha bedobod a százast már működik is. Nem. Én egy emberi lény vagyok, méghozzá érzésekkel. De persze, ha azt mondom “most inkább ne”… jön a sértődés… jön a duzzogás… jön az “idegbetegeskedés”… és ezeket elkerülve inkább hamar elintézem a dolgot… így legalább hamar “túlvagyok” rajta. De ez így nem jó nekem. És tegnap este ezt meg is mondtam neki… hogy én csak egy eszköz vagyok neki ilyen téren. Persze ő erre felhozta, hogy pedig ő lejött hozzám, meg vett sütit… stb… de ez szerintem nem ide tartozik. Négy és fél éve vagyunk együtt. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor “szerelmeskedtünk”. A többi… hát, hogy is fogalmazzak szépen… az ő igényeit szolgálta. És hogy én mikor elégültem ki utoljára tőle? 🙂 vicc… inkább nem firtatom. De ha ezt felhozom.. megsértődik és jön a szokásos pasi duma: “akkor keress mást”. Én már felhoztam témának a Tantra szexet is… de ezen is inkább megsértődött, meg szerinte ez hülyeség… És ma reggel a kocsiban a Made in Hungaria zenéjét hallgattam… azt a számot, amikor “Fenyő Miki” szerenádot ad… Olyan szép… de vannak még ilyen férfiak??? Akik szerenádot adnak??? Vagy már kihaltak ők is??? Szóval a hős szerelmes, romantikus férfiak kora lejárt??? Maradt helyettük a 21. század elkényelmesedő, szexet alanyi jognak tekintő, csak magával foglalkozó pasi??? Vagy egyszer majd tényleg jön a herceg fehér lovon? Érdemes még rá várni? Vagy inkább törődjek bele, hogy nincs herceg, nincs ló… nincs romantika…
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: