Kedves Olvasó!
Nagy a boldogság! 🙂 Ismét étcsoki lettem!!! Végre megszabadultam a vörös beütéstől! Az étcsoki az én színem 🙂 !!! És ez most nagyon boldoggá tesz! Imádom a Castingot! Puha, fényes és gyönyörű lett a hajam! És finom az illata is! Most ez a legnagyobb örömöm… tudom ez nem jó dolog… de ez van… elég sok a felhő a fejem fölött… ez legalább felvidított!
Szép napot!
Huncutka
Örökké kesergő állapotod van, de most már értem, hogy miért, mert tipikus Skorpó vagy. No, persze a Rák is hasonló, asszem.. Erre a Skorpiós dologra a Nők lapja vagy/és az Ezotéria különszámaik alapján jöttem rá, már nem emlékszem, hol írták, de mostaniak, újabbak. Ismertem személyesen is Skorpiókat, de azért mégse azonnal, nem segítség nélkül esett le a tantusz, hogy mi bajod. Ez az örökös kesergés, meg a cipők, meg a hajfestés azt juttatja eszembe, hogy már ideje lenne mással is randiznod. Nem hívott randira Bigen kívül senki? És Big volt a kezdeményező anno amúgy? Mást is ki kell próbálnod! Nem a szexre értem természetesen, hanem ismerkedésre! Keserűnek lenni nem jó, nem visz előbbre, hiába szeretsz valakit…., annak örömnek kell lennie, hogy értelme legyen. A szerelem persze nem értelem, tudom én, de nem szabad belehalni (a megfeszülésbe) mégse, ha nem megy az öröm. Keresd az örömöt, de ne a csak hajfestésben stb., azok pótszerek, póthajak, más akarsz lenni, mint ami vagy. Nem leszel más (és miért is lennél, ennek teremtettek!), ne erőlködj, ne temesd el magad (egy rosszul működő kapcsolatban). Maradj önmagad, és ezzel az önmagaddal teremts boldogságot! Láttam egy nagyon jó filmet, amiben a lány azáltal ismerte fel nagy nehezen, hogy ki az igazi- ő is kettő között vergődött-, mikor rájött, ki mellett volt, lehetett önmaga.
Szia R.R.!
Igazad lehet abban, amit írtál. Még Big előtt többen is hívtak randizni, de nemet mondtam… vártam az igazira. Aki el is jött. Mert kesergés ide, kesergés oda… nekem Big az igazi. Szeretem őt. És főleg most, egy ilyen gyönyörű hétvége után nem is tudnék mást írni róla. Kirándultunk végig. Péntek este is, és tegnap is. Nagyon tartalmas volt, és remekül éreztem magam. Sokat beszélgettünk, mindig figyelt rám… fontos vagyok neki. Péntek este például nagyon komoly dolgokra világított rá. A tanulással kapcsolatban… mert sajnos mostanában ellustultam… de ő lelket öntött belém. Olyanokat mondott, amit mástól nem hallok. Mert anyukámék is csak az mondják, hogy tanulj, tanulj. De ennyi. Ettől nem lesz motivációm. De amit Big mondott, attól igen. És boldog vagyok, hogy ilyen ember, hogy felnézhetek rá, és hogy rá mindig számíthatok. És a tegnapi kiránduláson is nagyon kedves volt, úgymond nem sajnálta a pénzt, nem jött velünk a családja, semmi… És a szexuális életünk is kezd rendbejönni. Tehát most boldog vagyok, boldog vagy Vele! És bár tudom, hogy igazad van mindabban amit írtál, hogy a sok kesergésnek az az oka, hogy nem randizok mással, és, hogy túl régóta vagyok benne ebben a kapcsolatban… de úgy érzem, Bigtől sokkal több jót kaptam, mint rosszat… sokkal több volt a boldog pillanat ezalatt a 4 és fél év alatt, mint a rossz. Nem akarok mást. Vele el tudnám képzelni az életem. És tudom, hogy Big mellett önmagam lehetek. Csak az a problémám, hogy nem igazán tudom ki vagyok és mit akarok… ez nem Big miatt van. Más mellett sem tudnám. Ez sajnos a családi hátteremnek tudható be… ahol a minap is el kellett viselnem, hogy a 11 éves húgom szó szerint rágalmaz engem, és csúnyán beszél velem… és persze őt védte mindenki… holott én nem csináltam semmit se. Így persze, hogy nem tudom mit akarok. Inkább Big segít kibillenteni az otthoni kautikus szituációkból. Valószínűleg önmagamat kellene végre megtalálnom. De amíg itthon élek, ez nem túl valószínű, hogy be fog teljesülni. Talán majd ha Biggel különköltözünk. Akkor majd nem szól bele senki a dolgaimba, nem kell alkalmazkodnom senkihez, nem kell tűrnöm, hogy a testvérem mennyiben jobb nálam… akkor majd önmagam lehetek.