Szép kis nap

Kedves Olvasó!

Tanultam, sétáltam, napoztam, barnultam, tornáztam, rékáztam, pancsiztam és hidratáltam…
Ja, és mostanában rengeteget iszom! Ez azért fontos, mert korábban iszonyatosan keveset ittam… volt úgy, hogy elvoltam egy egész napig 3 dl vízzel. Most pedig minden reggel külön bejáratú teát főzök magamnak, kevés cukorral, és eliszogatom egész nap. Ma például már másodszorra főztem. Igaz, hogy van buktatója is a dolognak, miszerint szinte 10 percenként wc-re kell mennem, de úgy gondolom, ennyit megér.
Olyan gyönyörű itt nálunk az idő, hogy nem bírtam ki napozás nélkül. A teraszunk szélvédett terület, így csak a símogató napsugarak kényeztetését éreztem. Elég volt a rövidnaci és a rövid top, és szépen barnultam is. Sajnos hallottam én is, hogy jön a rossz idő, de így legalább feltöltöttem magam D-vitaminnal a hétvégére.
Tanulással…. haladok. Lassan, de biztosan! Elvégre nem könnyű napi 50 oldal tömény jogon átrágni magamat… de megbirkózom a feladattal.
Hiányzik Big nagyon… De jövő hét csütörtökön jön haza! És szombaton meg együtt visszamegyünk Bp-re, és a nagyszüleit is meglátogatjuk. Jó kis programnak tűnik. És már nagyon várom, hogy Big végezzen a képzéssel… ugyanis vannak terveink, nem is kicsik… de erről még nem írnék, majd ha minden összejön. Addig is imádkozok, és erősen arra koncentrálok, hogy minden összejöjjön!
Ja, és ma megszállt az ihlet. Napozás, és zenehallgatás közben… Újabb novellán töröm a fejem, és most végre kirajzolódtak a vázlatpontok… Furcsa, hogy általában mindig valami új pasi kelt bennem történeteket… Na de nem kell semmi rosszra gondolni, nem vagyok oda megint valaki másért. Szó sincs róla. Csak éppen pár nappal ezelőtt nagyon megfogott egy férfi. Akkor még nem tudtam mit kezdjek a dologgal, most viszont már tudom: ő adott ihletet! 39 éves… de 10 évet simán letagadhatna… nagyon sármos, jóképű, és vicces, ja és igen, ő is rendőr (úgy látszik ez az én gyengém). Igazából nem ismerem… csak hallomásból és látásból, anyukámék révén. És pár nappal ezelőtt láttam, épp ment be egy épületbe, és nagyon megfogott. Na, nem úgy, hogy “beleestem”… inkább úgy, hogy “na, ez jó novella-alap lenne”. Tudom, kicsit vicces, de így kategorizálom azokat, akik megihletnek. A valóságban nem kezdenék vele semmit… de a történeteimnek kiváló alapanyaga lehet.
Tegnap vettem egy esküvői magazint… 🙂 már van belőle pár. Hisz már mondtam korábban is, hogy tetszene az esküvőszervezői szakma is. Az már biztos, hogy beleszerettem a replülőlámásokba! Olyan gyönyörűek! Már felírtam őket a képzeletbeli listámra 🙂 Azonban anyukáméknak sikerült összetörniük az álmaim esküvőjéről alkotott képemet… de igazuk van… a kastélyszálló, kevés vendég, lovaskocsi, no alkohol, túl elegáns esküvő…. valóban egy kicsit irreális elképzelés. Főleg úgy, hogy Big családja elég mulatozós típus. És anyagiakban is elég megterhelő lenne… De még finomítok rajta… majd Biggel remélem közös nevezőre jutunk.

További szép napot!

Huncutka