Kedves Olvasó!
Az elmúlt napokban megint rámjött valami megmagyarázhatatlan mánia… Állandóan „szexi” rucikat nézegetek. Mindenáron szexi akarok lenni! Olyan igazán kívánatos, mindenkit elcsábító amazon! Olyan nő, akiből sugárzik a szexualitás! Ennek igazából több oka is lehet. Ad1, peteérésem van, ami alapjában véve mindent megmagyarázna. Ad2, pasi van a dologban. Ad3, Pasi van a dologban. Na jó… a harmadik lehetőséget zárnám ki elsőnek, mivel már nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy túl vagyok Pasin, már nem hat meg, nem gondolok rá! Tehát marad az egyes és a kettes lehetőség… Már így előre tudom, mindenféle mérlegelés nélkül, hogy az első válasz a helyes… de megér néhány szót a kettes is. Igen… igen… az írás nem megy. Pedig elkezdtem… de valahogy nem működött. De az ihletet adó Sármőr megmaradt a gondolataimban. Pro: Elvégre érett, jóképű, sármos, tapasztalt, szexi! Kontra: Családos, 39 éves, elkötelezett… és amúgyis, mit is akarok én tőle? (ez úgy látszik egy visszatérő kérdés) A válasz… apakomplexus. Igen, rájöttem magamtól is. Mindig is az idősebb pasik jöttek be. Általános iskolában a jóképű fizika tanár, aztán az utcánkban való építkezésen dolgozó szexi fuvaros (aztán az ács, meg a kőműves…), a gimis tesitanár (Zolcsi bácsi… hmmm…. J) aztán az egyetem sem maradhat ki… ott volt a jóképű, intelligens jogi alaptan tanár…. December környékén ott volt a tánctanár… és most itt van a szexi rendőr. Na, ez vagyok én… egy lány, aki sosem kapott igazi szeretet az apjától, aki mindig kereste az idősebb férfiakat, akik igazi biztonságot, valódi szeretetet tudnának adni…
Néhány hete anyukámmal és a húgommal bementünk vásárolni a városba. Anyukám egyszercsak megszólalt: „Ne ijedj meg, de ott jön szembe apád!” Erre persze nagyon megijedtem, elvégre már két éve nem találkoztunk, nem tudtam mi lesz. Ott jött velünk szembe, de mire mellénk ért volna gyorsan befordult egy iszonyú hülye boltba… ez azért fontos, mert egy gagyi kínairól van szó, ahová apám sose menne be. De akkor bement. Nem köszönt, nem nézett rám… nem szólt. Én meg még azon izgultam, hogy mit mondok majd neki… Erre ő… nem kíváncsi rám, még köszönni sem hajlandó… mit ne mondjak eléggé rosszul esett. Nagyon kiborultam. De már jól vagyok… feldolgoztam. De az biztos, hogy nem bocsátom meg neki soha ezt az egészet! Azt, hogy gyakorlatilag lemondott rólam! Soha-soha nem bocsátok meg neki!!!
De visszatérve az idősebb pasikhoz… minden apám miatt van… Valahol minden idősebb pasiban őt keresem. És a jelenlegi fellángolásban is. Valahogy egy idősebb pasira jobban fel tudok nézni, ha elképzelem a jövőm mellette, sokkal biztonságosabban érzem magam. Szinte látom magam előtt a védelmező karjait, ahová mindig el lehetne bújni. Lehetséges, hogy valamikor kinövöm az apakomplexust? Vagy ez életem végéig kísérteni fog? Ki tudja… elvégre csak képzelődök, ábrándozok… abban még nincs semmi rossz.
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: