Kedves Olvasó!
A mai napom káosz volt…. Hajnali háromkor keltem (mivel vizsga előtt nem tudok aludni), fél ötkor indultam itthonról, anyukám bevitt a vasútra. Közölték kapásból, hogy a vonatom előre láthatóan 40 percet késik. Ez azért sem volt jó hír, mert a csatlakozásom pontban hatkor indult volna Keszthelyről, így ha ennyit késik a vonat elég kétséges, hogy elérem-e. Ücsörögtem ott egymagamban… szerencsére az információs pultnál lévő hölgy nagyon kedves volt, és segített nekem. Nézett vonatot, mindenféle csatlakozással. De végül arra jutott, hogy felhívta a Keszthelyi volánt, hogy ha tudnak, várjanak meg, 10 percet kések. Rohantam… és elértem, megvártak! De még nincs vége! A busz közvetlenül Pécsre ment. Minden rendben volt, egészen addig, amíg Kaposváron nem közölték, hogy Sásdon nem lehet keresztülmenni… Másik utat kellett választani. Persze nem az egyszerő, Szigetvári utat választotta a sofőr (vagy felettese), inkább ment Sásd felé, aztán majd lesz valami. Sásd.. útlezárás… ezért mentünk tovább Komló felé… ott is útlezárás… de a sofőr erősködött, és saját felelősségre tovább mehetett. Bő 40 perces késéssel beértünk Pécsre… rohantam szakadó esőben a vizsgára. De szerencsére, épphogy odaértem. Útközben viszont néha még a könnyem is kicsordult. Valóban katasztrófa sújtott… mindenhol víz… árvíz… mindent elöntött… az utakat, a szántóföldeket, a házakat… Szörnyű volt mindezt látni… láttam autót az árokban is… volt ma szinte minden…
A nap királyának jelölöm ezúton a kedves információs hölgyet, aki sokat segített, és a nap tahója pedig ez a kibaxzott időjárás!!!
Egyébként 6-ra értem haza. Iszonyú fáradt vagyok… és nyűgös… és holnap után ismét vizsga…
Huncutka