Egy kis intimitás

 Kedves Olvasó! 

Néhány napja visszaolvastam az elmúlt hónapok bejegyzéseit, és csalódottan vettem észre, hogy már nem vagyok a régi. Persze, anno sokkal „izgalmasabb” volt az élet, mikor a kapcsolatom válságos időszakát élte, s ráadásként behajózott a viharos tengerbe Pasi, aki mindenféle zord ciklont idézett elő, ami tölcsérszerűen szippantotta be a mi kis hajónkat, melyen Biggel közösen evickéltünk. Aztán a vihar elmúlt, Pasi is kiúszott a képből, s most minden nyugodt, békés. És ezzel együtt élvezhetetlen a blogom. Még a munkahelyi balhékról sem írhatok, hiszen nincs is munkám… De nem csak a blogom élvezhetetlen… a napjaim is sivárak. Nincs izgalom, kaland. Persze most nem arra szeretnék kilyukadni, hogy nagy önsanyargatásomban kénytelen leszek visszahozni a képbe Pasit, hogy a dolgok újra a „régiek” legyenek. Szó sincs róla. Másképp kell izgalmat csempésznem az írásaimba. De hogy? Még dolgozom rajta… Bár most, hogy jobban belegondolok régebben azért voltam más, mert… teljesen megnyíltam. Őszintén írtam az érzéseimről, a gondolataimról, a párkapcsolatom válságáról. Olyan dolgokról beszéltem őszintén, amiket mindenki takargat még néha saját maga előtt is. Hiszen ki ismeri be szívesen magának, hogy problémái vannak? Hogy esetleg megkívánt egy másik férfit, holott boldog párkapcsolatban él? Hogy gondolatban már meg is csalta a párját, s ezért nem bír a szemébe nézni a bűntudattól? Ezeket még magunknak is nehezen ismerjük be, nemhogy másoknak… De én leírtam, megosztottam Veled Kedves Olvasóm, bízva abban, hogy talán segíthetek megoldani a Te problémádat, s bízva abban is, hogy mástól kapok segítséget. És végül rájöttem, hogy magamnak segítettem a legtöbbet ezzel. Amolyan önfejlesztő, önismereti módszerrel, a blogírással. Tehát ezután őszinte leszek!

Bele is vágok egyből a lecsó közepébe. Talán még napjainkban is tabu témának számít egy pár szexuális élete, szokásaik. Erről az emberek nemigen beszélnek, vagy nagyon ritkán, főként a legjobb barátjukkal osztják csak meg gondolataikat, tapasztalataikat. Pedig, ha jobban belegondolunk a világ egyik legtermészetesebb, legfontosabb, s legcsodálatosabb témájától irulunk-pirulunk, s jövünk zavarba, ha valaki erről kérdezget. Őszintén szólva Bigen kívül senkivel nem tudok beszélni erről a témáról. Persze ez a pasiknál más. Ők nyíltan beszélnek egymással a szexuális szokásaikról, sőt egymásra beszélnek rá, miközben ki tud nagyobbat mondani „játékot” játszanak. Ilyen formában könnyebb lesz megnyílnom nekem is. Biggel jó a szex. Bár konkrétan Tőle még nem volt orgazmusom, úgymond rá kellett kicsit segítenem, szex közben. De jó így nekem, tudom, hogy ez nem Big hibája, és nem is az enyém. Azt vettem észre magamon, hogy szexuálisan teljesen kinyílok, mint egy rózsabimbó. A hétköznapokban mindenki amolyan „jókislánynak” lát. Big mindig meg is jegyzi, hogy „ezt senki nem nézné ki belőled”. Szerintem nem baj, ha az ember játékos, kedveli az újdonságokat, élvezi a másik iránti szexuális vonzalmat. Így lassan 5 év után nem egyszerű megőrizni az izzó tüzet, sőt néha ehhez újításokra van szükség. Egy-egy új helyszín, konyhaasztal, fürdőkád, autó… Nincs ebben semmi rossz. A változatosság gyönyörködtet! Aztán jöhetnek a „vágyfokozók”, mialatt az erotikus témájú felnőtt filmeket értem. Na, igen… Mindenki tagadja… Mindenki lenézi… Mindenki bírálja. De ismerjük be, néha-néha mindenki belenéz. (visszaolvasva soraimat eléggé elpirultam…) Nem szeretnék közönségesnek tűnni… inkább őszinte szeretnék lenni. Olyan dolgokról, melyekről nem merünk beszélni… Félünk, hogy mit gondolnak majd rólunk mások… holott ők is ezt csinálják, csak tagadják. Még manapság is jobb tagadni, mint nyílt lapokkal játszani. Persze nem azt mondom, hogy ez legyen a téma a sarki közértben, hiszen én sem nyílnék meg senki előtt sem… De példaképként gondolok a Sex and the city forradalmára, mely minden prűdséget elsöpörve, tudtunkra hozta, hogy mi a XXI. századi szexualitás.

Azt hiszem mára ennyi elég is volt… a problémámról majd később… előbb megvárom a reakciókat J

Szép estét!

Huncutka