Kedves Olvasó!
Drágalátos szüleim ismét bebizonyították mennyire fontos vagyok nekik. A húgomat befizették 18ezer forintos táborba, ők elmennek egy hosszúhétvégére az ország másik végére (tesómmal és egy barátnőjével együtt)… én meg… Semmi. Még mindig ott állnak az elmaradt telefonszámláim… gyülekeznek. De nem… rám már ugye nem jutna. És most, hogy szóvá tettem mindezt drága édesanyámnak, ő nem szólt semmit… ez van, így jártam. Azt már le sem merem írni, mennyire bánt, hogy magasról tesznek az egész lakásügyre, még egy wc-ülőkét sem vennének… Ilyenkor érzi azt az ember, hogy igazságtalan az élet! Nem elég, hogy apám egy szörnyű alak, aki nem kiváncsi rám, nem támogat… még anyámék is így viselkednek. Nekem csak Big van… Remélem egyszer minden más lesz…
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: