Első munkanap

 Kedves Olvasó!

Újra itt, újra vidáman, újra MUNKA!

Az első napom eddig gyakorlatilag azzal telt, hogy a gépeket elfogadható állapotba hoztam. Némelyiket már be se lehetett kapcsolni, látszik, hogy mióta elmentem, senki sem foglalkozott velük. De én megcsináltam! Szeretném, hogy mire kezdődik a suli, a gyerekeknek nem kellene órákat várni, míg egy oldal betölt.

Továbbá felmentem a könyvtárba (az is itt van az épületben) és már bele is vágtam Jane Austen remekművébe, a Büszkeség és balítéletbe. Persze tanulnivalót is hoztam (mint régen mindig, és persze most sem vettem még elő), de legalább elhoztam. Szóval nagyon örülök, hogy újra itt lehetek, újra van feladatom. Hiányzott már a rendszer.

Ma érkeznek a németországi rokonaink (nevelőapám húga az ikreivel). Hogy örülök-e? Tudom csúnya dolog, de nem nagyon… Persze irtó édesek a kislányok, a kis szőke göndör fürtjeikkel, és a maguk 5 évével, de nem könnyű velük bírni. Tipikus németek, totálisan el vannak kényeztetve, és ha a NEM szócskát hallják földhözvágják magukat. Reggel korán kelnek, és egész nap „pörögnek”, és az ember agyára mennek. És az anyjuk meg elvárná, hogy az egész család a kicsi lánykáit dicsőítse, ami meg is történik, de nem napi 24 órában. Felborul a szokásos ritmus, és mikor otthon leszek folyamatosan mosolyognom kell… Nem nagyon van türelmem most hozzájuk. Elég rosszindulatúnak tűnhetek, de sajnos az évek során sikerült őket kiismerni, és a húgomon kívül senki sem örül a látogatásuknak. E.  (ő a nevelőapám húga) folyamatosan kritizál mindent és mindenkit… anyukámat, a bútorainkat, megjegyzéseket tesz a tisztaságra, mindent „leszaroz”, előadja magát, hogy ő mennyivel jobb mindenkinél. Szerencsétlen gyerekeinek csak magokat ad enni, csak vízzel itatja őket és csodálkozik, hogy azok mindig éhesek és nagyon vékonyak. És mikor anyukám finom péksütit vett nekik, ő kijelentette, hogy ilyen „szarokat” nem ad nekik… Kritizálja a magazinjainkat, átrendezi a konyhánkat, s ha nincs otthon senki átkutatja a szekrényeket… 39 éves, de úgy viselkedik, mint egy tini. Folyamatosan rásózza valakire a kicsiket, és ő meg a nagy barátosnőivel elmegy szórakozni. Ha meg nem talál babysittert a szegény gyerekeket is húzza-vonja maga után… Elviszi őket fesztiválokra, s míg ő nagyba mulatozik bedugja őket a sátorba, hogy aludjanak… Tehát érthető az ellenszenvem. De 5 napot csak kibírok valahogy. Majd összeszorítom a fogam, az ajtóm zárom, és amúgy is dolgozom, így engem nem tud majd ugráltatni (mert azt szokta).

Tehát most művelődöm egy kicsit, legalább azzal is telik az idő.

Szép napot!

Huncutka