Motivált lettem…

 

Kedves Olvasó!

 

Elég mozgalmasra sikeredett ez a mai nap.

Kezdjük azzal, hogy a csini Mayo miniről

ismételten sikerült lecsúsznom az utolsó pillanatban… de sebaj, most találtam

egy szép Mayo nacit, jó áron… és ha nem érkezik holnap estig licit rá, az enyém

lesz… de nem bízom el magam…

Folytassuk azzal, hogy a mai napon egy

fantasztikus Motivációs Tréningen vehettem részt a Munkaügyi Központ jóvoltából…

Nem vártam tőle sokat, de a valóság teljesen földhöz vágott. Öten mentünk a mi

Önkorminkról (mi öten, akiket most vettek fel), tisztán, igényesen felöltözve.

Gondoltam, hogy nem hemzsegnek majd a doktorok a Tréningen, ugyanis hivatalosan

„parlagfűírtásra lettünk felvéve”, de a látvány minden várakozásomat

felülmúlta. Mikor beléptem a terembe, mintha Brazíliába csöppentem volna… Szinte

már korom sötét volt a teremben… de ez még nem volt minden. A szag, amitől

rögtön hányinger fogott el… szóval irtó büdös volt. Nem értem, ezek a brazilok

nem fürdenek??? És persze ablak nem volt nyitva… A mi kis csapatunk

össze-vissza takargatta az orrát, hogy bele ne fulladjon a bűzáradatba…

Mindenkinek be kellett mutatkoznia… hát igen… Kolompár/Sztojka/Oláh… vagyok,

nincs végzettségem és nyújtom a markom a segélyért… „És szeretne tanulni?”

(kérdezte a munkaügyis nő) Hát azt inkább nem… jött a válasz. A szerződés

kitöltése 40 percet vett igénybe, mivel nem mindenkinek volt egyértelmű a

név/születési idő/lakcím rubrika. És persze néhányan még írni sem tudtak, így

helyettük a munkaügyis nő írt. Később próbált önismereti játékos teszteket kitölttetni,

de a sok analfabéta nem nagyon értékelte az ötletét… Nem is értem, hogy

kerültem oda… És a legrosszabb, hogy holnap ismét menni kell… De majdcsak

kibírom valahogy… max nem veszek levegőt.

Azért volt jó is a napban… Úgy alakultak a

dolgok, ahogy szerettem volna, így nem kell majd szombatonként dolgoznom!

Nagyon örülök neki, így a hétvége nekem is hétvége lesz
J

És egy kis érdekesség: Rájöttem, hogy a

vonzalom vagy abban nyilvánul ki, hogy nagyon kedvelünk egy pasit, vagy pedig

abban, hogy nagyon nem kedveljük. Mármint az első benyomásról beszélek. Itt van

ez a srác, akiről írtam korábban, hogy mennyire idegesít, hogy bejön és nem

köszön, és hogy legszívesebben beolvasnék neki. Na, igen. Sikerült az elmúlt

két napban jobban megfigyelnem (mivel tegnap is ő vitt minket üzemorvoshoz)…

Hát… 10-ből 10 pontos test! Hallottam is, hogy mondta, hogy sportolt, de valami

baj lett a térdével. Arcra 10-ből 9,5-es… Tipikus Adonisz! És ma még a egy

tetkót is észrevettem az alkarján, valami felirat, de nagyon szexi… (pedig én

nem vagyok oda a tetkókért, de egy izmos karon jól mutat). Szóval arra kell

következtetnem, hogy ha első benyomásra nagyon ellenszenves egy pasi, akkor

tuti befutó
J. Csak a korát nem

tudom behatárolni.. Max. 26-nek nézném, de mintha azt mondta volna valakinek,

hogy „igen, az öcsém, aki 34 éves…” Szóval… nem tudom. Próbáltam lecsekkolni

iwiw-en, de nem találtam. Tehát ennyit az ellenszenvről!

Remélem Big holnap sikeresen végez a sulival és

végre több időt tölthetünk együtt.

 

Szép estét!

 

Huncutka

Tovább a blogra »