Egy “család” története

 Kedves Olvasó!

Sokáig gondolkoztam, hogy leírjam-e a bennem dúló érzéseket, vagy hagyjam meg magamnak, de végül úgy döntöttem, hogy (mivel gyakorlatilag anoním vagyok) megosztom veletek.

Big szüleiről van szó… Kb. fél éve az anyja áthívott magukhoz beszélgetni, mikor se Big, se az apja nem voltak otthon (írtam is az esetről). Jó sokáig maradtam, és az “anyósjelölt” megosztott velem olyan dolgokat is, amit egyébként úgy érzek, hogy nem tartoztak rám, de megtisztelő volt, hogy mégis elmondta. A lényeg az, hogy Big apja megcsalta őt… elmondta, hogy kivel, hogyan stb. Hozzátette, hogy ezért veszekszenek annyit (mert tényleg sokat veszekedtek akkoriban, még karácsonykor is, arról is írtam). Komolyan mondom, nagyon megsajnáltam… Bár Big húga is ott volt, aki elszólt egy olyat, hogy “jól van anya, de igazából te csináltad először”, mármint itt a megcsalásra gondolt. Bonyolúlt egy helyzet, gondoltam, de sajnáltam szegényt. Big is tudta mindezt, én mégsem mondtam el neki, hogy tudom, mivel gondolom nagyon bántja a dolog. Telt-múlt az idő és a veszekedéseik nem ritkultak. Mostanában is szinte minden este veszekszenek és tudom, hogy a másik nő miatt. Persze nem az én dolgom, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy Big anyja minek van még benne ebben a kapcsolatban??? Miért jó ez neki, hogy csalják agyba-főbe, ő meg minden este hisztériázik? Miért teszi ki a gyerekeit a folytonos vitáknak? Miért nincs benne annyi büszkeség, hogy nem hagyom magam a földbe tiporni, és kiadom az útját a csaló uramnak? Nem értem… Apósjelöltről persze megvan a véleményem… Gyáva egy alak… Persze így a legkényelmesebb neki, van, aki főz, mos, vasal rá és ott van a kaland is (aki egyébként szintén kétgyerekes családanya és az utcánkban lakik). Undorító az egész. Szóval rájöttem nem kell sajnálnom Big anyját… gyáva ő is, meg kényelmes. Ugyanis felteszem azért nem válik el, mert nincs munkája, gyakorlatilag mindent a férjének köszönhet, és a nagy semmivel hová menne, mihez kezdene egyedül… Szerintem egy nőnek mindig kell hogy legyen annyi önállósága, hogy képes legyen a párja nélkül is boldogulni. Big anyja is megtehette volna, tanulhatott volna, próbálkozhatott volna, nem pedig ül otthon és élvezi, hogy a férje előteremti a betevőt. Mert ilyenkor meg van az eredménye, az ember tehetetlen.
Az alkoholizálásuk más kérdés… az apja iszik… jobban mondva szeret inni. Pedig egyszer már bevérzett a gyomra… hetekig kórházban volt. Nem szabadna innia. Ehhez képest minden második este iszik. Az anyja szintúgy. Ami mégjobban kiábrándít. Azért egy nő, hogy süllyedhet idáig? És ha együtt isznak (csak úgy magukban otthon, mert így szokták) mégjobban veszekednek, főleg, hogy Big anyja alapból hisztérika. Tegnap volt náluk a szüret. Big dolgozott és én is, úgyhogy mi kihagytuk. Úgy volt megbeszélve, hogy Big anyja nem iszik, ő lesz a sofőr. Este felhívta őket Big, hogy mikor jönnek haza, persze az anyja is ivott (nem keveset, ugyanis alig tudott beszélni a telefonba), erre Big kérte őket, hogy aludjanak kinnt a hegyen (amit egyébként szépen be is rendeztek, még fűtés is van szép ággyal együtt), nehogy így vezessen. Elvégre nemcsak balesetveszélyes, de milyen lenne Bignek, ha az anyját elfognák a kollégái full részegen vezetni…. Erre arra ébredek valamikor éjjel, hogy dörömbölnek az ajtón… mégis hazajöttek… Az anyja leszart mindent, full részegen vezetett (kb. 20 km-t)… Szánalmas!!! Ezek után egyáltalán nem tudom sajnálni! Sőt lenézem! Milyen nő, anya az ilyen??? Milyen szülők ezek? Milyen emberek? Annyira sajnálom szegény Biget, hogy ilyen szülei vannak… persze nem szólok neki egy szót sem róluk… tudom, hogy bántaná… Szegény húga is ebbe nő bele… már neki is megvan a magához való esze és tudja, milyen az anyja. Szörnyű az egész. Sokan megkérdezik, hogy jövök ki Big szüleivel… persze ők azt látják, milyen normális, kedves szülei vannak (mert színészkedni azt tudnak)… és én meg mit mondjak? Hogy gyűlölöm őket? Hogy megvetem őket? Hogy undorodom a viselkedésüktől?

Persze erről nem beszélhetek senkivel… itthon sem mondom el… Bignek rosszul esne… de muszáj volt valahogy kiadnom magamból.

Huncutka