Kedves Olvasó!
Tegnap este elmentünk Cs-ékhez vacsorázni, mivel már hetek óta kértek minket, hogy menjünk. Anyukája nem volt otthon így lehetett hangoskodni. Big este ért haza a munkából és utána egyből mentünk is, így nem volt alkalmam kiönteni a szívem a szörnyű napomat illetően. A vacsi finom volt és Lillácska is meglepően kedves. Big ivott… nehéz napja volt és „muszáj” volt lazítania. Fél óránként ment a társaság cigizni, addig én a konyhában kuksoltam… de jobb volt, mintha a képembe fújták volna a füstöt (ami egyébként a vacsi elején meg is történt, mivel Lillácska a konyhában rágyújtott, evés közben… na, nem csoda, hogy elment az étvágyam). Ahogy néztem Biget még szomorúbb lettem. „Ki ez a férfi itt mellettem?” gondoltam. Iszik, dohányzik… teljesen kifordult önmagából. Hová tűnt a kedves, sportos párom, aki mindig figyelmes volt? Nem tetszett… Igazából a pocsék napom után nem is volt sok kedvem maradni, de láttam, hogy Big mennyire jól érzi magát, így vártam… persze elég magányosan éreztem magam… mintha egy számomra teljesen idegen világban lennék. Dübörgött a zene, a többiek csak ittak, meg „röhögcséltek”… Nekem meg csak az erőltetett vigyor volt a képemen, de belül ordítottam. Bántott Big viselkedése… szükségem lett volna rá, érezni akartam, hogy rá legalább számíthatok… szeretetre lett volna szükségem… Annyira feleslegesnek éreztem magam, hogy egyszer csak lementem a ház elé levegőzni. Nem bírtam tovább… Elgondolkoztam, hogy sosincs az amit én szeretnék. Nem megyünk moziba vagy színházba, nem lep meg engem Big romantikus vacsorával, nem megyünk kirándulni. De én mindig elviselem a diszkót, Lillácskát meg a többit. Aztán eszembe jutott Betti (Cs. Volt barátnője)… vele annyira jól kijöttünk egymással, olyan jól elszórakoztunk… minden más volt. Már kb. 20 percre ácsoroghattam lent a sötétben mikor Big hívott, hogy hová tűntem és miért nem szóltam senkinek sem… Utólag belátom valóban bunkóság volt szó nélkül eltűnni. Pedig ők készültek, kedveskedtek… én meg csak „leléptem”… De muszáj volt… Haza is mentünk… Big eléggé kiütötte magát… Persze ez a mai napot is tönkretette. Big ilyenkor nagyon másnapos. Egész nap csak fekszik, mert nagyon fáj a feje és a hasa is. Pedig azt hittem, majd rábeszélhetem, hogy menjünk át Keszthelyre… de esélytelen a dolog. Nem csak a tegnapi, de a mai napom is el van rontva.
De nem hagyom el magam, nem rágódok. Nem akarok mélyebbre zuhanni! Nézem a dolgok jó oldalát: vasárnap van, a pihenés napja, nincs munka. Megnyertem a csini szoknyát, rendeltem két vastag harisnyát és két gyönyörű pulcsit. Venni fogok egy szőrös csizmát és egy őszi cipőt, megjön az Avon és a számláimat is rendezem. Persze ezzel el is megy a fizetésem… de nem bánom. Ennyi jár nekem. Legalább ez boldogít!
Tanulnom is kell már. De lelkes vagyok és kitartó! Szeretnék kitörni ebből a világból és törtetni előre, elérni az álmaimat. Szeretnék büszke lenni magamra! És tudom, hogy sikerülni fog! Találtam egy agykontrollos Zene tanuláshoz című válogatást, ami elég jól hangzik. Csupa klasszikus muzsika van rajta és állítólag sokkal hatékonyabban tanul tőle az ember. Kipróbálom, remélem beválik. A lazító, nyugtató hatását már éreztem, biztos tanulás közben is segít.
Szép napot!
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: