Kedves Olvasó!
Jelenleg jelentéktelen szürke kisegérnek érzem magam… Tegnap még mindent másképp láttam. Épp mondtam is Bignek, hogy milyen jól érzem itt magam a munkahelyemen, szeretem csinálni, és nagyon szeretném, ha meghosszabbítanák a szerződésem. Szeretek benne lenni a falu életében, sőt már azt is éreztem, hogy talán fontos is vagyok és az emberek tudják, hogy élek. Ma azonban rájöttem, mindezt csak beképzeltem. A főnök lejött hozzánk és vártuk, hogy mondjon valamit… “szeretnék x-el négyszemközt beszélni, ha lehetne. ne haragudj….” mondta nekem. Őszintén szólva rosszul esett… Ennyire senki vagyok, hogy nem lehet előttem beszélni? Ráadásul utólag kiderült, hogy olyan ügyről volt szó, amiben én is érintett vagyok. Mármint egy rendezvény időpontjáról, ahol én szavalni fogok. Nem értem miért nem lehetett ezt előttem megbeszélni… Bosszant, hogy ezt nem csinálná meg mindenkivel… aki kicsit is számít, nem kerül ilyen helyzetbe, nem rekesztik ki. Tehát én itt egy nagy senki vagyok. Persze nem egetrengetően “fontos” a munkám… egy egyszerű alkalmazott vagyok a teleházban… de ezt nem kellene érzékeltetni. Már kezdtem azt gondolni, hogy fontos is lehetek… de úgy látszik tévedtem. Ilyenkor persze az önbizalmam a béka alatt és az életkedvem se sok. Én próbálok minden tőlem telhetőt megtenni: játszóházat csinálunk a gyerekeknek, ahol csak lehet segédkezem, önként mondok verset, még a műsorvezető szerepét is elvállaltam volna a vasárnapi kulturális délutánon (az iszap áldozatainak megsegítésére szervezett). De úgy tűnik ez sem elég…
Egyébként tegnap egy csodálatos délutánt töltöttünk el Biggel. Csütörtökönként csak fél négyig dolgozom, így utána átmentünk Keszthelyre, megnéztük Big húgát a kollégiumba, nézelődtünk kicsit, majd este beültünk egy aranyos étterembe vacsorázni. Nagyon jól éreztem magam és feltöltött, hogy végre együtt voltunk Biggel. November 5-én lesz az öt éves évfordulónk! 🙂 Eddig mindig elmentünk vacsizni valahová, de most arra gondoltam, hogy meglepem Biget egy saját készítésű vacsival. A családja pont azon a héten utazik el, ő pedig pont aznap nem dolgozik (előre láthatóan), így gyertyafényes fincsi vacsival készülhetek. Még gondolkozom a menün… valami extrát szeretnék. De még van időm kitalálni.
Végre péntek, jöhet a hétvége! Kötögetek majd, hogy minél előbb elkészüljön a szép sálam, és tanulnom is kell. Vasárnap pedig itt leszek, segédkezem a kultúrális délutánon.
Kellemes hétvégét kívánok!
Huncutka