Kedves Olvasó!
A napok csak telnek-múlnak…
Már egész jól haladok a sálammal (40 cm-t kötöttem), de holnap délelőtt extra turbó fokozatra kapcsolok, hogy még a héten végezzek vele. Büszkén jelentem, hogy az első karácsonyi ajándékot már be is szereztem! A nagyszüleimnek egy gyönyörű gyertyát vásároltam, majd szépen becsomagolom, írok pár sort és kész is a pénztárcakímélő, de mégis varázslatos ajándék. Időközben megérkezett Big sáljához is az alapanyag, finom, pihe-puha fekete fonál. Jó lenne annak is hamar nekilátni.
Sikeresen túléltem a délelőtti szereplésemet, avagy a megemlékezést a versmondásommal együtt. (magamat is) meglepő módon nem ájultam el, nem botlottam meg, nem remegett a hangom, és nem akadtam el a szövegben. Még dicséreteket is kaptam a szép hangsúlyozásért, a szavalatom hangulatáért. A lényeg, hogy tevékenyen részt vettem a falu életében, részese lettem a közéletnek.
A betegeskedésből is szerencsére sikerült kigyógyulnom (lassan, de biztosan), ami engem illet, azt hittem sose lesz vége. Ma este Big dolgozik, így kicsit relaxálok, ami bővebbet annyit jelent, hogy befekszem a jó meleg ágyba, kellemes zenéket hallgatok és elmerülök a jelenlegi nagy kedvencembe az Egy boltkóros naplójába. Őszintén szólva alig bírom letenni a könyvet, és kezdem úgy érezni, mintha rólam írták volna 🙂 tudom, erre nem kéne büszkének lennem, de legalább megnyugszik a lelkem, hogy nem vagyok egyedül a “problémámmal”. És ha már itt tartunk, még meg sem mutattam, hogy áll rajtam a korábban rendelt csini fekete ruci 🙂 Eddig még sajnos nem volt alkalmam felvenni (megmondtam előre, hogy ez lesz), de majd az 5 éves évfordulónk alkalmából belebújok.
Szép estét!
Huncutka
Nagyon csini !!
Köszönöm!:)