betegen…

 Kedves Olvasó!

Sajnos a helyzet nemhogy javult, de sokkal rosszabb, mint tegnap volt. Nem bírok megszólalni, és már néha folynak a könnyeim a fájdalomtól. Dolgozni sem mentem, pedig ez lett volna az utolsó napom… De szerencsére sikerült megbeszélnem, hogy megyek hétfőn a mai nap helyett, ugyanis nem bírtam volna bemenni a dokihoz kiíratni magam. Azt hiszem még sose fájt ennyire a torkom… se enni, se inni nem tudok. És nyelni is csak hébe-hóba… Éjjel se aludtam túl jól, előjött az antibiotikum mellékhatása, ezért egész éjjel hányigerem volt és rettentően émelygett a hasam. Most próbáltam egy csöppet aludni, de nem jártam sok sikerrel, mivel a nevelőapám és a húgom is itthon van… miért is lennének rám tekintettel? Big se látogatott meg még ma… mert ugye annyira “elfoglat”, egy puszira azért át tudott volna ugrani ide a szomszédba… de ilyen az én formám. Én mindig mindenkihez alkalmazkodom, tekintettel vagyok rá… engem meg mindenki letoj magasból. Nem nyafogok, hiszen 21 éves vagyok… de jelenleg 4 éves ovisnak érzem magam, aki nagyon beteg 🙁 Ráadásul már unatkozom is… Persze annyira nem, hogy elővegyem a tankönyveim… és ugyebár betegen nem is lehet tanulni. Lehet, hogy pont a betegség miatt vagyok ennyire nyűgös, és érzem azt, hogy az egész világ összefogott ellenem… Meg akarok gyógyulni!!!!

Huncutka