Meglepetés!??!

 Kedves Olvasó!

Először is minden kedves olvasómnak Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

Már minden elcsendesedett, így gondoltam beszámolok néhány élményemről. Ez a karácsony inkább szólt a sírásról, mint a felhőtlen örömről, de nem kell megijdeni, nem olyan nagy a “probléma”. Azzal kezdeném, hogy még novemberben felmentem Biggel Pestre, nézelődtünk az Arénába is, ahol kipróbálhattam egy újfajta hajsütővasat, az ún. kúpvasat. Annyira megtetszett a dolog, hogy onnantól egészen tegnapig szinte minden nap elmondtam anyukáméknak, hogy Remington kúpvas hajsütőt szeretnék karácsonyra. Már nagyon készültem a várva-várt ünnepre, mézeskalácssütés, díszkészítés, csomagolás… Big egy hete vette meg az ajándékomat, annyit mondott: Nagyon fogsz neki örülni! Már alig bírtam kivárni, hogy mi lehet az. Én egy testépítős enciklopédiával leptem meg, amit már régóta szeretett volna. Ma délelőtt ajándékoztunk Biggel, ugyanis ő ma estére ment dolgozni. Átjött, már majd kiugrottam a bőrömből (olyan voltam, mint egy kisgyerek). Először ő adta át az ajándékot. Már a doboz furcsa volt… kibontottam. Valóban meglepetés volt. El sem tudom mondani milyen érzés volt… csalódottság és pánik uralkodott el rajtam. Igen, megkaptam a kúpvasat. Hirtelen nem tudtam hogy reagáljak, hiszen szinte biztosra vettem, hogy anyukáméktól is azt kapok majd. Tudom, nem először fordul elő ez a világtörténelemben, hogy valaki két ugyanolyan ajándékot kap, de nekem ez új volt. És sajnos (mint most is kiderült) nem tudom kezelni a váratlan fordulatokat. Olyannyira nem, hogy letámadtam Biget, idegességtől hápogva, hogy mennyire nem figyelt rám amikor azt mondtam, hogy ezt anyukáméktól kértem, és hogy megvan-e a blokk, hogy visszacseréljük… Szabály szerűen lecsesztem… Persze ő egyre kellemetlenebbül érezte magát, majd hazament… Anyukámék látták csalódottságomat, kérdezték mi történt. Persze mikor elmeséltem, jól lecsesztek… Jött a kijózanítás, hogy megint nem tudtam kezelni a helyzetet. És rávilágítottak, hogy mennyire megbánthattam Biget a viselkedésemmel, holott ő jószívvel vette nekem. Persze ekkor már a bűntudat miatt sírtam, nem bírtam elviselni, hogy vérig sértettem Biget… Jött a bocsánatkérés, persze a tüske ott maradt benne. Majd elérkezett az este, bontogatom az ajándékokat és lám, még egy kúpvas. Igen, megkaptam anyukáméktól. Sírtam, sírtam és sírtam… Most kiét cseréljem vissza? Kit bántsak meg? Hisz mindkét ajándékot jószándékkal vették, örömet szerettek volna okozni nekem… Anyukámék mondták, hogy nyugodtan cseréljem vissza az övükét, és meg is beszéltük, hogy veszek majd valami konyhai gépet helyette, hiszen hamarosan úgyis szükségem lesz rá. Persze jó így, és örültem, hogy így álltak hozzá, de nekem mégis nagyon fáj, hogy annyiszor elmondtam anyukáméknak, hogy ezt szeretném, és annyira jól esett, hogy meg is kaptam. Tudom, hogy jószándékkal vették… és mi lett belőle. Úgy érzem csalódást okoztam… Nem szerettem volna megbántani őket… és most valahogy már nem olyan jó a dolog. Persze nagyon vágytam a kúpvasra, és örülnöm kéne, hogy meg is kaptam (duplán), de valahogy nem tiszta az örörmöm. Bánt az egész, hogy csalódást okoztam úgymond önhibámon kívül. Hisz jobb adni, mint kapni. És mindketten azt szerették volna, ha örömet okoznak nekem, és ezzel én is boldoggá tehettem volna őket. Ehelyett ez a kusza helyzet alakult ki. Még mindig mardos a bűntudat… De remélem Biget kicsit kiengeszteltem… És igazából nem az ajándékokról, hanem a szeretetről szól a karácsony, de hát a szándék a fontos… Tudom lehet hülyeség az egész, de én mégis rágom magam. És bánt az is, hogy nem tudtam egyből kezelni a helyzetet. Kiakadtam, hisztiztem, vérig sértettem Biget, pedig ő csak jót akart. Egyből arra kellett volna gondolnom, hogy “semmi probléma, hisz nem biztos, hogy anyukáméktól is ezt kapom, ha meg mégis, majd az egyiket visszacserélem valami másra”. Nem akartam Őt megbántani… mégis megtettem. És anyukáméket sem szerettem volna ilyen helyzetbe hozni… Pedig talán ha egyszer említettem Bignek a kúpvasat… eszerint mégiscsak figyelt rám… Jajj, olyan bolond vagyok.

Tehát kicsit furi volt ez a karácsony. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem, de ami történt megtörtént, és már örülök mindennek. Biggel is sikerült megbeszélnem a dolgokat, meg is békélt velem, és anyukámékkal is mindent megbeszéltünk, sőt nagyon jó érzés volt, hogy együtt a család, beszélgetünk, nevetgélünk, örülönk és szeretjük egymást. Egyet tanultam: Ha váratlan helyzet elé állít az élet, számolj el magadban 10-ig és ne cselekedj meggondolatlanul!

Békés, Boldog Karácsonyt kívánok!

Huncutka