Kedves Olvasó!
Még mindig meglepődök… és még mindig elviselhetetlenül fáj… pedig már megszokhattam volna. Hiszen kb. 6 éves korom óta tudom, hogy anyám ilyen. De én valahogy mindig abban bízom, hogy egy nap megváltozik, képes úgy viselkedni, ahogy egy anyának kellene…
Megint a képembe hazudott, hogy nem beszélt ki a hátam mögött (pechére nem hazudik jól, ugyanis az arcára kiül a lelepleződés mosolya)… Miért csinál ilyet egy anya a gyerekével? Miért élvezi azt, hogy kibeszélheti, elmondhatja mindenfélének??? Máskor meg teszi a szépet… sírni lenne kedvem, de nem teszem, mert annál erősebb vagyok. És ráadásul olyan dologról van szó, ahol abszolút nem én voltam a hibás… Mindig csalódom… pont az az ember teszi ezt, akire minden esetben számítanom kellene… pont ő, akiben a legjobban meg kellene bíznom…
Huncutka