Fogadalmak

 Kedves Olvasó!

Ücsörgök itt egymagamban, hallgatom a zenét, elmélkedem… és ereszkedem egyre mélyebbre… a lelkem mélyére. Nem szeretném felsorolni mindazt, amin keresztülmentem 2010-ben, hiszen mindent leírtam… A hangsúlyt arra helyezném inkább, hogy mi az ami változást igényel.
Kezdjük azzal, hogy nem írok mostanában… és itt nem főként a blogolásra gondolok. Pedig imádok írni, és úgy érzem tudok is. Valahogy az elmúlt időszakban mégsem ment… nem volt időm, vagy inkább nem szakítottam időt rá. Ezt nagyon bánom, és megfogadom, hogy a jövőben minden kósza gondolatot megörökítek, bármilyen apróság is legyen az, és bármilyen értelmetlen.
Másodsorban beszéljünk a sportolásról, vagy inkább annak hiányáról. Kezdetben hatalmas a lelkesedés, rendelkezem kellő elszántsággal, aztán jön az izomláz, a fizikai fájdalom (“örömből sportolj”, na persze, ezt nekem nem lehet bebeszélni… ) és alábbhagy a lelkesedés, lankad az elszántság és jön a lustaság. A nagybetűs lustaság, ami szépen lassan elterebélyesedik, olyan szinten, hogy még egy poharat is lusta leszek két centivel arrébb tenni. Ez volt az én nagy sportkarrierem… legalábbis eddig. Most ugyanis mindennél több elszántság teng bennem, vége a tunyaságnak! Ugyanis mostanában már igénylem is a mozgást, sokszor eszembe jutott, hogy Rékázni kellene… persze megmaradt gondolat szinten, ami nem túl szép dolog… szégyenllem is magam miatta. Be kell ismerni egy lusta disznó vagyok… De nem lesz ez így mindig, azt megígérhetem!
Aztán szeretném megfogadni, hogy több időt töltök majd olvasással. Szeretnék elmerülni a világirodalom nagyjaiban. Tudom, sablonosan hangzik, de egy jó könyv közelebb hoz önmagamhoz.
Megfogadom, hogy tudatosabban élek ezután, mind az étkezést illetően, mind a viselkedésemet nézve. Próbálok elszámolni magamban legalább 3-ig mielőtt cselekszem.
Ja, és a legfontosabb majdnem kimaradt 🙂 Spórolni, spórolni, spórolni!!! Nem költekezni feleslegesen, nem szórni a pénzt! Ugyanis ezen a szokásomon eddig még nem sikerült változtatni… talán majd most!

Nagyvonalakban ezek a dolgok igényelnek változást, de az élet úgyis adja magát. Az év végében csupán ezt az egy dolgot szeretem, mármint azt, hogy el lehet gondolkodni, célokat lehet kitűzni, ismeretlen ösvényekre lehet kalandozni. A szilvesztert egyébként utálom. Sajnálom, nincs jobb szó rá… Nem értem mit kell ünnepelni azon, hogy eltelt megint egy év. Ahelyett, hogy a sok hülye ulla részegre inná magát, jobban járnának ha leülnének egymagukban egy kicsit, és átgondolnák az egész évüket, beismernék a hibákat, amiket elkövettek, kitűznének célokat, amiket a következő eévben el szeretnének érni… De ez csak az én véleményem. Épp ezért én nem tulajdonítok olyan nagy feneket a szilveszternek. Nem is megyünk sehova… Big amúgyis 31-én nappalos lesz, amit nem is bánok.

A napokban eszembe jutott F… Akiről még augusztusban írtam. Egész nap ő jár az eszemben… Ilyenkor képes vagyok őrültségekre (lásd a nyári példát), így inkább alkalmazom az új fogadalmamat és megpróbálok ésszerűen gondolkodni.

Szép estét!

Huncutka