Kedves Olvasó!
Big ma költözött fel Bp.-re… ami nagyon megviselt… jobban, mint gondoltam volna. Az elmúlt időszakban nagyon szorossá vált a köztünk lévő kötelék. Ő a mindenem! Érzem, hogy felnőttünk… már nem csupán “járunk” egymással, hanem élettársak vagyunk, egy pár örökre, férj és feleség (még papír nélkül, de lélekben az Úr előtt is összetartozunk). Ő az én másik felem, aki nélkül nem tudom elképzelni az életem. Nagyon szeretem! Fájt a búcsúzkodás… bár megígértem, hogy nem sírok… de nem bírtam ki… Ő is kissé elérzékenyült, szorosan öleltük egymást… Annyira szorítok neki, hogy minden jól alakuljon. Tudom, hogy nagyon izgul… elvégre most kezdődik az igazi Élet. Nagyon rossz nélküle… persze szinte folyamatosan hívjuk egymást 🙂 még jó, hogy ingyen beszélünk. A hiányát mindenféle pótcselekvéssel próbáltam kitölteni: ettem… mindent ami az utamba került… mogyorót, csokit, puszedlit… valahogy megnyugtatott. Majd elkezdtem recepteket gyűjtögetni, rendszerezni őket egy saját készítésű receptkönyvbe… Muszáj lesz lefoglalnom magam, mert különben nem bírom ki…
Március 14. ha minden jól megy ezen a napon költözök fel én is. Már alig várom, és Big is nagyon várja. Már elkezdtem összeszedni a könyveimet, ruháimat, konyhai felszereléseimet… Javába nézegetjük az albérleteket, már találtam is nagyon jókat, de talán még túl korai lenne érdeklődni. Az állásokat is böngészem… remélem hamar találok hozzám illő munkát.
Szép estét!
Huncutka
Ne szomorkodj, gyorsan elszalad az idő márciusig! 🙂
Köszönöm a biztatást! Egyből jobb kedvem lett! 🙂