Kedves Olvasó!
A cím önmagáért beszél…
Csütörtökön felhívtam néhány albérleti hirdetést, és estére sikerült is időpontot egyeztetnünk, így Big meg tudta nézni a lakást. El sem hiszem, hogy elsőre sikerült kifognunk egy számunkra megfelelőt. XVI. kerületben van, egy lakóparkban, nagyon nyugis környéken, tetőtéri kis felújított garzon. Nekünk pont ideális. A lényeg, hogy Big már le is beszélte a részleteket, majd sietett haza, ugyanis megtudta, hogy nem kell dolgoznia a hétvégén. Anyámék elutaztak a hétvégére, így csak a miénk volt a ház. Pihengettünk, főzőcskéztem… Nagyon boldoggá tett, hogy Big velem lehetett. Folyton csak a lakásról beszéltünk, meg hogy milyen jó lesz majd ott kettesben. Szép hétvégét tudhatunk magunk mögött. Tegnap utazott vissza Big, és ma már alá is írja a szerződést.
De másrészről nem túl rózsás a helyzet… Már kb. másfél hete tart itthon egy veszekedés, amit tulajdonképpen az generált, hogy nem bírom elviselni a nevelőapám viselkedését. Mindenbe beleszól, rosszindulatú… Jól felidegesített én meg azt mondtam, hogy alig várom, hogy elköltözzek… Azóta nem szól hozzám (nem mintha zavarna)… a probléma inkább azzal van, hogy sok cuccom van, amit ugye autóval lehetne csak felvinni. Eddig az volt anyámék kikötése, hogy hétvégén tudnak csak felvinni… most, hogy megbeszéltük a 26.-ai dátumot, az sem tetszik nekik. Jobban mondva anyámnak, hiszen a nevelőapámmal nem beszélek… nem elég, hogy amúgy is bennem van egy alapfokú idegesség, nekik még tetőzni kell a helyzetet. Nagyon rosszul esik, hogy egyszer kellene segíteniük és az is nehezükre esik… Érdekes a kis wellness hétvégéjükre volt pénz, meg arra, hogy anyám órát vegyen a nevelőapámnak valentín napra… Engem meg egy fillérrel sem képesek támogatni… És igen, alig várom, hogy megszabaduljak ebből a légkörből…
Tegnap pályázgattam állásokra, és legnagyobb meglepetésemre az egyikről már fel is hívtam, hogy nagyon szimpatikus vagyok stb… Annyira boldog voltam, és mikor elmondtam anyámnak, ő csak annyit mondott “aha” és csinálta is a dolgát… ennyit erről… Tényleg nem bírnám itt tovább… Miért vannak nekem ilyen szüleim? MIÉRT???
De nem számít… én felmegyek busszal 26.-án… aztán majd valahogy felhozzák a cuccokat…
Tehát örülök is, hogy végre elköltözök, Biggel lehetek… de sírok is, amiért így kell eltöltenem ezt a két hetet…
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: