Kedves Olvasó!
Az utóbbi időszak igencsak megviselt érzelmileg, próbáltam helyrerakni magamban a dolgokat… ezért nem jelentkeztem.
Folyamatosan adom be a pályázatomat különböző irodai állásokra… örülök, hogy szinte minden nap meg tudok pályázni minimum egyet, de félek is… összejön valamelyik? Mikorra tudok elhelyezkedni? De ez még a kisebb gond. Az elmúlt hétben több volt a sírás, mint a nevetés… nem tudom normális-e ez, hogy összeszorul a szívem, ha arra gondolok szombattól lezáródik életem első szakasza? Elköltözöm otthonról… a biztonságot adó családi fészekből… nem lesz ott anyukám, hogy segítsen… hogy megmutassa, mit, hogyan tegyek… vége a szombati közös családi reggeliknek… ebédeknek… közös főzőcskézésnek… a közös filmnézésnek… 22 évet töltöttem otthon. Bár sokat panaszkodtam, de a legtöbb fájdalmat a harag szülte… akkor írtam rosszakat, mikor mérges voltam. De minden megoldódott végül… kijelenthetem szerető családban nőttem fel… talán túlon-túl szeretőben… azt hiszem ezért visel meg ennyire az elválás. Persze tudom, hogy ezen át kell esni, és tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy megkezdődik a közös életünk Biggel, új városba költözünk, tele lehetőségekkel… Ennek ellenére szombaton egész nap sírtam… sőt, inkább zokogtam… Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy lemondom az egész herce-hurcát és maradok a fenekemen… itthon. De most már jól vagyok. Talán kellett ez is… már várom a szombatot. Persze Budapesttel kapcsolatban vannak aggályaim… de majd kialakulnak úgyis a dolgok.
Már minden holmim dobozokban, arra vár, hogy szombaton útnak induljunk. Anyukámék visznek fel, kocsival… remélem minden befér, ugyanis sok dolog összegyűlt az évek alatt. Kíváncsi vagyok már az új életre, a kihívásokra, a Biggel való együttélésre. Kicsit félek tőle… most is itthon volt Big a hétvégén… és sokszor felhúztam magam rajta. Néha az agyamra megy a hülye dolgaival… de azt hiszem ez normális. Majd összecsiszolódunk.
Csak ne félnék annyira a metrózástól… meg attól a rengeteg embertől… a sok bűnös szándéktól… Tudom ez természetes, na meg azért vicces is egy kicsit. Mi lenne velem New Yorkban? Vagy Pekingben? Inkább a jó oldalát kell néznem a dolgoknak. Már meg is beszéltük Biggel, ha nem dolgozik vasárnap, elmegyünk szétnézni az IKEÁBA 🙂 Majd feltalálom magam! Jó lesz! (remélem)
Szép napot!
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: