Budapest

 Kedves Olvasó!

Hosszas idő után ismét jelentkezem, immáron Budapestről!

A költözés szépen lezajlott, nagyon szép kis lakásban élünk, bár csak egy szoba az egész, de nekünk épp elég. Lassan kezdek belerázódni a nagyvárosi forgatagba, már egyedül is képes vagyok közlekedni (nem félek a metrón 🙂 ugyanis valami miatt rettegtem tőle). Bár még mindig fárasztó ez a sok ember, a pörgés, de kezdem megszokni. Biggel nagyon jól megvagyunk, bár nagyon sokat dolgozik, amiből egyenesen következik, hogy sokat vagyok egyedül. Ami gyakorlatilag kikészít… És sajnos lett egy idegesítő rögeszmém: a szomszéd. Ugyanis a mi drága szomszédunk hetente tart házibulit, és zajong folyamatosan… ami persze ha jobban belegondolok nem igaz… de mikor egyedül van otthon az ember és hallja, hogy a falon túl üvölt valaki, akarva-akaratlanul bepánikol… mindenféle kényszerképzetei lesznek és idegileg kikészíti magát. Így jártam én is, és már esténként muszáj nyugtatóteát innom… Ma találkoztam először személyesen a falon túliakkal… hát… no comment. Köszöntem nekik (ők is fiatal pár), de semmi válasz… a csajra csak rá kell nézni, és megvan a vélemény (pedig én nem szoktam ez alapján ítélni). Mintha egy magazinból lépett volna ki… kis cicababa. Az orrát pedig nagyon magasan hordja… és e mellé társul még az affektáló és egyben nyávogó hangja, persze nem emberi hangerővel… szerintem megfogadta, hogy mindenkit túlkiabál. Valószínűleg ezért hallok mindent át tőlük… De mindegy… most már legalább tudom kikkel állok szemben. Biztos nem vagyok elég az ő szintjükhez… valószínűleg ezért nem köszöntek vissza. De a lényeg, hogy nem szabad ezen rágódnom… nem foglalkozok velük… bekapcsolom a tv-t és legalább lesz alapzaj, ami elnyomja a nyivákolást.

Rengeteg helyre jelentkeztem már… nem sok sikerrel… gyakorlatilag arra sem veszik a fáradságot a munkáltatók, hogy visszajelezzenek “Nem Önt választottuk”… így már kicsit belefáradtam a dologba…

Nagyon izgi, hogy én felelek a bevásárlásért, én döntöm el, hogy mit együnk… azt veszek amit szeretnék. Persze az anyagi helyzetünknek megfelelően, de mégis nagyon jó érzés ez a szabadság. Azonban így magányomban honvágyam van… remélem idővel jobb lesz és sikerül mindent megszoknom. 

Most ennyit írok… épp most indult haza Big. Majd még jelentkezem!

Szép estét!

Huncutka