Kedves Olvasó!
Kezdem
magam otthonosan érezni itt Budapesten. Az ablakunkat pillangókkal és
húsvéti mintákkal díszítettem, és a lámpáról is tavaszi virágok lógnak
le. Sokat olvasok, és már tanulni is elkezdtem. Azonban még sincs minden
rendben… Tegnap teljesen magam alá kerültem… csak úgy jött a semmiből egy kisebb pánikroham…
Big persze nem értett… hiszen épp akkor ért haza a munkából,
rendeltünk pizzát és egy új filmet akartunk megnézni. Én meg hirtelen
tele lettem feszültséggel… remegtem… és kapkodtam a levegő után. Big
persze nagyon jól kezelte a helyzetet, hosszas monológba kezdett,
nyugtatgatott, biztatott. Megbeszéltük, hogy nem jó ez így, hogy ha ő
dolgozik én csak ülök otthon a négy fal között… épp ezért mától
összeszedtem magam és új életvitelbe kezdtem. Felkerekedtem, és elmentem
a Margitszigetre mozogni egy kicsit.. Bár nem sikerült végigfutnom
a kicsit több, mint 5 km-t (és itt megjegyzem, hogy már az első pár
méterél szúrt az oldalam), de legalább mozogtam egy kicsit és relaxáltam
utána egy jót ebben a csodaszép időben. Sajnos munkaügyileg még mindig nem állok túl jól… úgy tűnik senkinek sem kellek… de nem adom fel, ami késik nem múlik!
Egyre
jobban szeretem a fővárosi könyvtárat! Beül az ember, olvasgat
magazinokat, könyveket és el is megy az egész nap. Valahogy mindig
megnyugtat, ha könyvekkel vagyok körülvéve. Imádok könyvtárba járni! A
legutóbb épp az Elle magazin egyik korábbi számát olvasgattam, amikor
megakadt a szemem egy érdekes cikken. A meddőséggel és a petesejt
beültetéssel foglalkozott… Mivel már napok óta megmosolyogtam minden
kisgyermeket, és melegséggel töltött el, ha az anyaságra gondoltam,
levetettem a polcról egy “Gyereket akarok!” című könyvet.
Beleolvasgattam és végül hazahoztam. Persze Big eléggé meglepődött… talán meg is ijedt. De megnyugtattam, hogy csak a hőmérő-módszert szeretném kipróbálni (hogy jól működik e a ciklusom)…
de igazából többről van szó… mióta összeköltöztünk egyre inkább
foglalkoztat a gyerek téma… Tudom, hogy még nem aktuális… hiszen nem
dolgozom, egy garzonban élünk…de… én vágyom rá…
Azt hiszem ennyi leszek mára, megágyazok, fürdök és várom haza Biget.
Szép estét!
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: