Kedves Olvasó!
Kezdem
magam otthonosan érezni itt Budapesten. Az ablakunkat pillangókkal és
húsvéti mintákkal díszítettem, és a lámpáról is tavaszi virágok lógnak
le. Sokat olvasok, és már tanulni is elkezdtem. Azonban még sincs minden
rendben… Tegnap teljesen magam alá kerültem… csak úgy jött a semmiből egy kisebb pánikroham…
Big persze nem értett… hiszen épp akkor ért haza a munkából,
rendeltünk pizzát és egy új filmet akartunk megnézni. Én meg hirtelen
tele lettem feszültséggel… remegtem… és kapkodtam a levegő után. Big
persze nagyon jól kezelte a helyzetet, hosszas monológba kezdett,
nyugtatgatott, biztatott. Megbeszéltük, hogy nem jó ez így, hogy ha ő
dolgozik én csak ülök otthon a négy fal között… épp ezért mától
összeszedtem magam és új életvitelbe kezdtem. Felkerekedtem, és elmentem
a Margitszigetre mozogni egy kicsit.. Bár nem sikerült végigfutnom
a kicsit több, mint 5 km-t (és itt megjegyzem, hogy már az első pár
méterél szúrt az oldalam), de legalább mozogtam egy kicsit és relaxáltam
utána egy jót ebben a csodaszép időben. Sajnos munkaügyileg még mindig nem állok túl jól… úgy tűnik senkinek sem kellek… de nem adom fel, ami késik nem múlik!
Egyre
jobban szeretem a fővárosi könyvtárat! Beül az ember, olvasgat
magazinokat, könyveket és el is megy az egész nap. Valahogy mindig
megnyugtat, ha könyvekkel vagyok körülvéve. Imádok könyvtárba járni! A
legutóbb épp az Elle magazin egyik korábbi számát olvasgattam, amikor
megakadt a szemem egy érdekes cikken. A meddőséggel és a petesejt
beültetéssel foglalkozott… Mivel már napok óta megmosolyogtam minden
kisgyermeket, és melegséggel töltött el, ha az anyaságra gondoltam,
levetettem a polcról egy “Gyereket akarok!” című könyvet.
Beleolvasgattam és végül hazahoztam. Persze Big eléggé meglepődött… talán meg is ijedt. De megnyugtattam, hogy csak a hőmérő-módszert szeretném kipróbálni (hogy jól működik e a ciklusom)…
de igazából többről van szó… mióta összeköltöztünk egyre inkább
foglalkoztat a gyerek téma… Tudom, hogy még nem aktuális… hiszen nem
dolgozom, egy garzonban élünk…de… én vágyom rá…
Azt hiszem ennyi leszek mára, megágyazok, fürdök és várom haza Biget.
Szép estét!
Huncutka