Elmélkedés

Kedves Olvasó!

A hétvégét “vidéken” töltöttük, ugyanis Big kapott miniszabit. Bár nem kedvelem, amikor a pestiek mindent levidékeznek, de gyakorlatilag én sem tudom másképp kifejezni magam… Hazamentünk. Szép hétvégét tudhatunk magunk mögött: szülinapomat ünnepeltük, grilleztünk, tortáztunk, barátokkal szórakoztunk… Voltunk B.füreden a Sundance parkban, amit szívesen ajánlok másnak is! Nagyon hangulatos hely, és a tábortűz egyszerűen csodás. Most viszont már visszacsöppentünk a hétköznapokba… 

Már nagyon nyomaszt, hogy nem dolgozhatok… Igen… nem az, hogy nem dolgozok, hanem, hogy nem dolgozhatok. Hiszen én mindent megtennék, hogy legyen végre munkám! De nem ilyen egyszerű… tudom. Most várok egy visszahívásra… nagyon bízom benne, hogy pozitív lesz a válasz… De erről majd csak akkor, ha már biztos.

Elkezdtem dolgozni A regényen! Összeszedtem magam, és nekiláttam az előkészületeknek. Beszereztem egy jegyzetfüzetet, ahová gondolatokat gyűjtök, amiből majd később megszületik A regény. Szigorúan nagybetűvel! A témájáról csak annyit, így elöljáróban, hogy imádom a XVI-XVIII. századot, a kosztümös filmeket, Jane Austent… Inspiráló hatással voltak rám ezek a dolgok… De a részletekről majd később.

Megtörtént velem egy eset, amit nem hagyhatok szó nélkül: Mikor épp az írószerből sétáltam hazafelé a múlt héten, olyan dolog történt velem, ami teljesen letaglózott. Egy középkorú, hátiszákos, szalmakalapos férfi jött velem szembe, de csak egy pillanatra néztem rá, ugyanis nem szokásom megbámulni másokat. Mikor mellém ért ezt mondta: “Úgy kinyalnálak!” Szó szerint ezt mondta… Hirtelen olyan rossz érzés futott végig rajtam: a félelem, és a megaláztatás érzése. Sietősre vettem lépteimet és hátra se néztem hazáig. Féltem… És rettentően megalázónak tartottam, és nagyon megbotránkoztam. Hogy lehet ilyen valaki??? Bár gondolom az ilyen ember nem épelméjű… És a legszörnyűbb az egészben, hogy mikor átgondoltam a dolgot… rájöttem, hogy az ilyenek szabadon járkálhatnak az utcán, mindenféle következmény nélkül szólogathatnak be nőknek, sértegethetnek minket… Ugyanis ez az egy mondat (amit nem ismételnék meg) nem állná meg a bíróságon a helyét… Maximum egy megrovás… de az már nagyon maximum, amit kaphat a szemétláda (már elnézést)… Miért van ez? Miért kell nekünk ezt elviselnünk, hogy bárki így megalázzon minket, mindenféle következmény nélkül??? 

De, hogy ne csak a rossz dolgokról írjak… Ma végre nekilátok a lakásdekorálásnak! Üvegmatricákat készítek, és szeretnék nekilátni a kötögetésnek, ugyanis kitaláltam, hogy színes négyzetekből ágytakarót kötök. Majd készítek képeket!

Szép napot!

Huncutka