Nem minden arany, ami fénylik!

Kedves Olvasó!

Nem minden arany, ami fénylik. Tartja a bölcs mondás, ami sajnos teljes mértékben ráillik a tegnapi háznézőnkre. Párommal sokáig tanakodtunk, hogy egyáltalán elmenjünk e megnézni a korábban említett házikókat, ugyanis minden elővigyázatosság ellenére, sikerült megfertőznöm Biget, és már kezdett eluralkodni a nátha. Végül mégis elmentünk, hiszen csodaszép őszi idő volt, és egy kis séta már rám is rám fért. Többféle hirdetést is láttunk, a lényeg, hogy új építésű sorházról van szó, ami kb. 50-60 nm. Van földszintes és van kétszintes változat is. 8 és 10 millió között mozog az ára, ami valljuk be őszíntén nem is olyan rossz Pest megyei viszonylatban. Hiszen ennyiért árulják az azonos méretű panellakásokat is, ez viszont mégiscsak egy kis házikó. Szigethalomra utaztunk, ahol várt ránk az ingatlanos, akiről utóbb kiderült, hogy építési vállalkozó. A 6 milliós autójával vitt minket a házhoz… Az elképzelésem az volt, hogy a település határában sorházakból álló utca épül, csendes, békés, családi övezetben. Nálunk (vidéken) szintén épültek sorházak, még játszótér is volt a gyerekeknek… Szigethalmon viszont nem ez fogadott. A főút mentén egy kb. 400 nm-es telken egy tornyos “sorház” fogadott, mellette igénytelen, lelakott területtel. Az egyből feltűnt, hogy nincs udvar… persze a vállalkozó mondta, hogy “ide nyugodtan kiengedhetik a gyerekeket játszani” a kezével pedig egy 2 nm-es helyre mutatott, ahol szögek és konzervdobozok hevertek. A lakás egyébként egész jó volt. Két szoba, nappali amerikai konyhás megoldással, fürdőszoba és külön illemhely. Végülis nem is kell ennél több. Hiányoltam a lépcsőt, ugyanis kívülről kétszintes háznak tűnt… Igen, “ott mások laknak” világosított fel a vállalkozó. Kis autóút után egy másik építményhez érkeztünk, ami már jóval családbarátabb utcában helyezkedett el. Viszont szintén egy csöpnyi telekkel rendelkezett az öt lakásos sorház. Ekkor rájöttem a logikájára. A vállalkozó megvesz egy telket két családiház között, ahol gyakorlatilag egy házbak lenne hely. Ő felhúz egy sorházat, ahol a lakók majd egymás telekrészén kénytelenek átjárni, ami később óriási kavalkádot okozhat. A ház kívűlről persze szép volt, főleg a középső, kétszintes lakás. Az elrendezése is tetszett és az emeleti hatalmas szoba is… persze mellékesen jegyezném meg, hogy a felső szinten már nem futotta téglára, ott csak gipszkarton volt (szó szerint kongott a fal az ürességtől) és a padló sem volt stabil, gyakorlatilag a gerendákon sétáltunk… Az oldalsó lakás már nem tetszett annyira, ugyanis elég furcsa elrendezése volt. Jót mosolyogtam mikor a fickó megjegyezte, hogy itt a lakásoknak van saját udvarrészük… ő valószínűleg még nem látott udvart, mert lakásonként kb. 20 nm földes rész volt kiszabva. Összességében azt láttam, hogy itt csak egy ember járt jól… méghozzá a vállalkozó. az öt házból 50 milliója jön be, de az egész nem került 30 milliójába… Jó kis üzlet. Nem csoda a luxus autó. Nem baj, nem bántam meg, legalább tudjuk mihez tartsuk magunkat. Kicsit lelombozódtunk hazafelé menet, de nem adjuk fel. Lesz egy kis ház, ami csak ránk vár!

Big hajnalba ment és még mindig dolgozik… betegen. Nagyon sajnálom, hogy elkapta, de sajnos ez így, hogy együtt élünk, elkerülhetetlen. Meleg kamillateával várom és tömöm bele a C vitamint, remélem holnapra jobban lesz, mert nehéz hét áll előtte.

Nagytakarítást tartottam, hiszen a betegeskedésem alatt nem csináltam semmi hasznosat. De végre csillog-villog minden. 

Most még vasalok egyet, amíg várom a betegeskedő párocskámat.

Szép estét!

UI.: Jut eszembe… igen ismét megújultam. Jobban mondva visszatértem a régi stílusomhoz. Ez vagyok én igazából! Hiányoztak a szerelmes mackók 🙂