Kedves Olvasó!
Már
egész jól vagyok, sőt a borsmentalevél-tea után sokkal jobban éreztem
magam. Remélem, hogy csak beképzeltem magamnak a dolgot, mert őszintén
szólva rettegek a műtétektől, az orvosoktól és a kórháztól. De sajnos
elég valódinak tűnt a fájdalom, de próbálom kerülni a nehéz, puffasztó
ételeket, és remélem minden rendben lesz.
Legnagyobb
örömömre mindenki ebben a hónapban szeretne minket meglátogatni…
Hétvégén jön az én családom, majd Big családja, aztán a legjobb barátja,
majd jön korábbi munkatársa a barátnőjével, jönnek a nagyszüleim és a
húgom is itt tölt pár napot az őszi szünetből… Persze nagyon is
szeretek vándéglátósdit játszani… de azért jóból is megárt a
soookkkkk!!!! Már belegondolni is rossz, hogy ennek a nagy
vendégszeretetnek milyen komoly anyagi vonzatai lesznek. Szeretek
kitenni magamért, finomat főzni, sütni… És akkor még nem beszéltem a
rágcsálnivalóról, az üdítőről és a különböző programokról, amit a
vendégek kitalálnak. Nem lesz olcsó mulatság, de majd próbálok tudatosan
vásárolni. Hétvégére húslevest és kínait készítek, desszertnek pedig
tiramisut.
Mostanában
megint elkapott a baba-mánia! Hullámokban tör rám az érzés, és most
pont ebben a hullámban vagyok. Egyre jobban érzem, hogy babát
szeretnék… Persze egész életemben az anyaságra vágytam, és mindig is
minden álmom egy gyermek volt, de az ész, a racionalitás azt diktálta,
hogy nem jött még el az ideje, nincsenek meg az anyagi feltételek, nincs
saját lakásunk, saját bútorokkal… De az érzelmeim néha elragadnak
(mint éppen most is) és legszívesebben most belevágnék az egészbe.
Hosszú percekig képes vagyok elmélázni egy-egy babaképen, azon veszem
észre magam, hogy a szülésről és a babaápolásról olvasgatok cikkeket,
kedvenc műsorom a Teen Mom (MTV)… Elolvadok, ha gyerekeket látok…
Tudom, hogy még nincs itt az ideje… tudom… de máshogy érzek… Addig … is álmodozni jó…
Szép estét!
Huncutka