Kedves Olvasó!
Hoztam
a szokásos formám… Vacsorára egy csomag hagymás-tejfölös chipset
ettem… Már mikor felbontottam éreztem, hogy nem biztos, hogy jó döntés
lesz… most már tudom, hogy egy darabot sem kellett volna ennem… de
még az is jobb lett volna, ha a felénél abbahagyom… Nagyon
szenvedek… fáj a hasam… de nagyon. Azt hiszem meg is érdemlem… már
megint okos voltam.
Ma
van a 6. évfordulónk!!! Sajnos ma Big dolgozik, így majd csak holnap
ünnepelünk. Vacsizunk majd valahol egy jót. (bár most még nem tudom
elképzelni a sok finomságot… nagyon fáj a hasam)
Egyre
jobban érzem, hogy semmi helyem az autogén tréning csoportban…
Kezdjük azzal, hogy már más szemszögből látom a világot… azt hiszem
“megvilágosodtam”. Persze jó érzés teljesen ellazulni, de nem hiszem,
hogy ez lehet mindennek a kulcsa. A másik problémám maga a
pszichológus… mintha egy más világban élne… Már múlt alkalommal is
kiakasztott a 120 ezer forintos önismereti csoportjával, most pedig
közölte velem, hogy menjek el orvoshoz, vizsgáltassam ki magam. Úgy
gondolja, hogy nem lelki problémáim vannak… erre abból következtetett,
hogy múlt alkalommal elkezdte kérdezgetni hogy szokott-e fájni a
testem… vannak-e a családomban krónikus betegek, voltam-e már
kórházban stb… mivel mindenre nemleges választ adtam, ő csakazért is
azt akarta hallani, hogy fáj valamim… na, gondoltam hadd örüljön,
elmondom, hogy néha fáj a hasam, és a szívem tájékán is érzek néha
fájdalmat… de kihangsúlyoztam, hogy nálam nagyobb hipochondert nem
nagyon hordott még a föld a hátán, tehát ennek tudatában kezelje a
fájdalmaim… Na, erre fellendült, és javasolta, hogy vizsgáltassam ki
magam… egyik fülemen be, a másikon meg ki… gondoltam.. De a héten
megint felhozta a témát, ugyanis az egyik gyakorlat közben nem tudtam
ellazulni, mivel írtóra szorított a nadrágom (én nagyon okos a
legszűkebb gatyámba mentem relaxálni… ), megjegyeztem, hogy emiatt
fájt közben a hasam… erre ő megint előjött a kivizsgálással… Azt
hiszem ehhez nem kell orvosi diploma, hogy tudjam nincs semmi bajom
(lekopogom) csak hipochonder vagyok és néha annyi eszem van, hogy egy
számmal kisebb ruhát veszek fel, vagy egy egész zacskó chipset eszek
vacsora gyanánt… Ezért még nem kellene gyomortükrözésre mennem…
Szerintem azért akar mindenáron elküldeni, mert érzi, hogy nem vagyok
vevő a hülyeségeire… Mindenkinek azt mondogatta, hogy “figyeljük meg a
fájdalmat… nem gondolkozzunk, csak figyeljünk… és köszönjünk
neki… szia… itt vagyok én is… ” ez már nekem is sok volt… pedig
én vevő vagyok ezekre a dolgokra, de az, hogy köszöngessek a fájdalomnak
és figyelgessem… na, az már kiverte a biztosítékot. Nekem, ha fáj
valamim (mint pl. most a hasam) próbálok másra koncentrálni, így nem fáj
annyira… nemhogy még csak a fájdalomra figyeljek…
Azt hiszem ez a bejegyzés kissé hasfájósra sikeredett… de ilyen is kell néha. Majd jelentkezem az évfordulónk részleteivel!
Szép estét!
Huncutka