Zajlik az élet

Kedves Olvasó!

Annyi
minden történt velem az elmúlt napokban, hogy azt sem tudom hol kezdjem
a mondandómat… Most már 100 %-ra mondhatom, hogy három hétvégét
dolgozhatok a Remingtonos promóció keretében. Ennek persze nagyon
örülök, hiszen jól jön az a kis pénz így az ünnepek előtt/után. Őszintén
szólva így a vizsgaidőszakban egyéb állást nem nagyon keresgéltem,
hiszen elég nekem a non-stop tanulás is. Sajnos a párommal ebben a
témában nem értünk egyet, és már egy jó ideje mindig megkapom, hogy
milyen jó lenne, ha én is dolgoznék stb. Ami persze igaz… Rengeteget
dolgozik, tényleg éjjel-nappal, napi 20 órákat lenyom, mindezt azért,
hogy megéljünk. Ugyanis arra már nem elég, hogy félretegyünk, vagy
valami nagyobb dologba beruházzunk. Azt hiszem nem kell részleteznem,
elég ha csak annyit írok, hogy Budapesten albérletben távfűtéssel nem
egyszerű az élet. Engem persze kissé bánt a dolog, mármint, hogy folyton
ezen veszekszünk, de én akkor is úgy érzem, hogy a tanulás az első, és
amit tudok megteszek a munka érdekében (pl. most is ez a három hétvége).
Párom hétfő reggel azzal hívott, “Szereztem neked munkát!”. Oké…
oké… csak lassan! Egy elit fitnessközpontban lévő kávézóba keresnek
begurós-pultost. Rögtön felhívtam a tulajt, időpontot egyeztettünk és
másnap már személyesen is szemügyre vehettem a dolgot. Gyönyörű hely,
nagyon modern, látszik, hogy nem a középréteget célozták meg a dizájnnal
és az árakkal sem. A budai elit jár ide sportolni. A hely nagyon
igényes, tehát azzal nem volt gond. Szombati napokra keresnek embert,
napi 13 óra munka van… egy fél órával előbb kell menni, és fél órával
később lehet csak eljönni a standolás végett. A “probléma” csak az, hogy
a hely a lehető legmesszebb van tőlünk, gyakorlatilag Bp. másik végén.
Hév, villamos, hév… ami reggel még nem gond, de szombat este 10-kor
már izgalmasabb. A tulaj… azt hiszem a no comment kategóriába
sorolnám, már ami a csajt illeti (ugyanis a férjével még nem
találkoztam). Tipikus “esze semmi, fogd meg jól”… Nem kissé érezteti,
hogy ő a főnök, te meg gyakorlatilag szolgáld ki őt is… Mindent meg
kell számolni, még a kávégép is méri a fogyasztást… nehogy a pultos
valamit is elfogyasszon. Tegnap voltam betanulni, és úgy alapjában véve
tetszett a dolog, bár nem mondom, hogy olyan egyszerű, mint amennyire
látszik, de azért majd csak bírom valahogy. Szombaton kezdek is, tehát a
hostess dolgot kicsit át kellett variálnom. Hogy őszinte legyek örülök
is ennek a lehetősségnek és nem is. Jól jön majd az a pénz, amit ott
kapok, ugyanis nem fizetnek rosszul. De kissé félek is. Nagy próba lesz
nekem, hiszen én nem vagyok az a “hű de közvetlen, mindenkivel
elcsacsogok típus”. Persze talán ezzel majd fejleszthetem magam, hiszen
kénytelen leszek nyitottabb lenni. Félek, hogy a vizsgák rovására megy a
dolog, ugyanis emiatt tegnap és tegnapelőtt sem tudtam tanulni. Másfél
hét múlva kezdődnek a vizsgák, én meg még alig tudok valamit… na, én
ezért nem keresgélek állást vizsgaidőszakban. De úgy éreztem ennyivel
tartozom Bignek, és el kell vállalnom, ha tetszik, ha nem. Persze
tetszik a dolog, csak az éjszakai közlekedéstől tartok kicsit.

Jó
sűrű lesz ez a december… péntekenként és vasárnaponként Remingtonos
munka, szombatonként napi 13 órás pultozás, hétköznap tanulás,
vizsgázás, ajándékvásárlás, háztartásvezetés stb…Csak azt sajnálom,
hogy így lőttek a karácsonyi hangulatomnak… bár, azért érzékelem, hogy
elseje van, elkezdődött a hivatalos visszaszámlálás!

Big
tegnap nagyon meglepett, ugyanis mire hazaértem a betanulásból
csillogott-villogott a konyha. Minden el volt mosogatva, le volt
törölgetve, el volt pakolva. Nagyon jól esett ez tőle!

Ma egész napos tanulás vár rám, és persze a takarítás. Majd jelentkezem, hogy ment a hétvégi munkadömping!

Szép napot!

Huncutka