Kedves Olvasó!
Újra itt vagyok! Mint ígértem, elmesélem a hétvégi munkadömping alatti élményeimet, észrevételeimet. Tehát. Pénteken csak 5 órát dolgoztam, elég jól ment a promóciós téma, bár azt hiszem nem belőlem gazdagszik meg a Remingtonos beszállító. Őszintén szólva én ki nem állhatom azokat a promótereket, akik minden áron rá akarnak beszélni az általuk reklámozott termékre… Nagy ívben elkerülöm őket, vagy szépen közlöm velük, hogy velem ugyan rossz lóra tettek, mert “csakazértsem” veszek meg azt a terméket. Mégis úgy hozta az élet, hogy most én mosolygok a ló túl oldalán, és próbálom mindenáron bebizonyítani, hogy az én termékem a legjobb a világon… persze a legdrágább is, de ez már mellékes. Amúgy kimondottan örülök, hogy Remington promóciózhatok, mert nekem is szinte csak tőlük van hajformázós termékem, és elégedett vagyok. Nehezen indult a “rátukmálós” dolog, de azért a végére egész jól belejöttem és sikeresen eladtam jónéhány terméket. Az áruházban más promóterek is vannak, főként fiúk, hiszen ott van az elektronikai osztály. Már az első öt percben sikeresen rám nyomult egy srác, aki egyébként nagy eséllyel indulna SP hasonmásversenyen (na, nem a köztársasági elnökre, hanem “minden dalomban kihangsúlyozom, hogy nem vagyok meleg” SP-re). Alapjában véve tetszik a srác, de ez a nyomulás olyannyira nem jött be, hogy direkt rossz fényben tüntettem fel magam, csakhogy békén hagyjon. Nem értem az ilyen embereket… olyan nagy kérés, hogy tartsuk tiszteletben, ha van valakinek párja? Ettől eltekintve szívesen beszélgettem volna vele, de miután leesett neki, hogy nincs esélye nálam, szabály szerűen megharagudott rám… Még ilyet… gondoltam. Ekkor a másik hostess lány felvilágosított, hogy ő ilyen… minden lányra rányomul, és aztán bunkó lesz velük, ha van barátjuk… hozzá se szól már egy ideje… Nem értem a csávót… helyes, akár még szimpatikus is lehetne, ha nem lenne ekkora egy tahó… de mindegy.
Másnap hosszabb nap várt rám, ugyanis fél nyolcra kellett mennem a kávézóba és este fél tízkor jöhettem el… Fárasztó volt, főleg, hogy az volt az első napom… De alapjában véve elégedett vagyok, tetszik a hely, normálisak az emberek, nem kell túlpörgetni magam és a tulaj is szimpatikus lett. Nap végén meg is kaptam a béremet, így nagyon korrekt volt a munka. Párom eljött elém, mert ő éppen nem dolgozott, így nem kellett egyedül hazautaznom.
Vasárnap ismét vissza a promóciózni… Nagyon fáradt voltam, hiszen kimerített az előző nap, így nem voltam valami aktív… de szerencsére emberek sem voltak sokan. Beszélgettem a többi promóterrel… a csávó még mindig haragudott rám, bár nem értem miért, de mindegy. Valahogy túléltem azt a napot is, és jöhetett a jól megérdemelt pihenő. Sajnos a tanulással nem állok valami fényesen… olyannyira, hogy csak egy tárgyból vizsgázok most decemberben, a többit át kellett raknom januárra… nem vagyok rá túl büszke, hisz időm az volt, mint a tenger… csak éppen erőm nem. És persze a lustaság is közrejátszott a dologban. Holnap és vasárnap megint megyek hostesskedni, szombaton pedig a kávézóba. Örülök, hogy így alakultak a dolgok, és tudok dolgozni, mert így be tudom fizetni Biget hegyet mászni, ugyanis az a nagy álma, hogy nyáron megmássza a Mont Blance-ot. Bár őszintén megmondom az elején nem örültem a dolognak, sőt lázadtam ellene… de megértem, hogy ez az álma, és támogatom ebben. Ez lesz a karácsonyi ajándéka.
Egyébként nagyon rosszul állok ajándék téren… anyukámnak rendeltem egy szabadidőruhát, de sajnos rossz lett a méret, elvileg kicserélik. És itt meg is állt a tudomány… Másnak még semmi… Pedig már igencsak közeledik a karácsony.
Ma szó szerint 2 centin múlt az életem. Még szerencse, hogy az őrangyalom velem volt, mert lehet, hogy már nem lennék itt. Ebben a nagy szélviharban ugyanis az egyik épületről leesett egy hatalmas kőtömb, két centire a cipőm mellett landolt… nagyon megijedtem… de szerencsére nem talált fejen…
Önismereti téren rájöttem valamire a hostesskedésem folyamán. Képtelen vagyok pasikkal kommunikálni… ez szörnyű dolog… ugyanis egy másik promóter srác be is szólt “te mindig ilyen keveset beszélsz?” ez volt vasárnap és mondtam neki, hogy fáradt vagyok “aha, akkor te mindig fáradt vagy?”… persze én meg mindent a lelkemre veszek, így nagyon rosszul esett a dolog. Próbálok kapcsolatot kialakítani másokkal, de nem olyan egyszerű… Én nem vagyok olyan közvetlen és nyitott… Ez van… de próbálkozok… Amikor pedig a nyomulós srác beszélt velem, annyira zavarban voltam, hogy szerintem lángolt a fejem a vörösségtől… Persze közrejátszott benne, hogy tetszett a srác, de nem kéne mindig elpirulnom, ha egy pasi hozzám szól… mindegy… próbálkozok…
Szép napot kívánok!
Huncutka