Betegeskedés…

Kedves Olvasó!

Ez a fagyos idő engem is utolért, így most a meleg takaró alól betegeskedve írom soraimat. Próbálom kúrálni magam, iszom az Aspirin komplexet és a forró kamilla teát… holnap ugyanis dolgozom. 13 órát ráadásul… viszek majd magammal tea filtert és gyógyszert is. Muszáj lesz kibírni valahogy. 

Még lesz két vizsgám a jövő héten és elvileg vége ennek a vizsgaidőszaknak. Pihenésre nem lesz időm, mert a “film forog tovább”, újabb félév kezdődik, rengeteg nehéz tárggyal, sok-sok beadandó dolgozattal. De újult erővel nézek a dolgok elébe, ugyanis kemény német tanulásba kezdek. Elvégre kell a szaknyelvihez is, és kitűztem magam elé célként, hogy év végéig leteszem a felsőfokút. Remélem a lelkesedésem még sokáig kitart, és elérem a célom. Próbálok mindent beleadni ebbe a maradék másfél évbe, már ami a suliból vissza van. Elvégre most ez a legfontosabb.

Persze próbálok a munkában is helyt állni. Már amennyire ez lehetséges. Rájöttem, hogy vannak emberek, akiknek nem lehet megfelelni… Ilyen az én főnököm is. Csinálhatok bármit… nem vagyok elég jó. Pedig már tényleg mindent megpróbáltam. Voltam kedves, engedtem, hogy megalázzon, mosolyogtam akkor is, miközben a könnyimmel küzködtem, megtettem mindent, amit kért tőlem… de mégis úgy érzem sose lehetek elég jó. De már nem is akarok megfelelni. Ez vagyok én. Így is sok olyat tettem, ami nem én vagyok. Az egyik ott dolgozó felvilágosított, hogy ha több sminket használnék, és kihívóbban viselkednék, talán elégedettebb lennének velem… köszönöm én ebből nem kérek. Ilyen áron nem. A másik lány, akit felvettek, pont ilyen. Kihívó, nyávogó, “királylány”. A beosztás az ő kénye-kedve szerint alakul… de nem bánom. Igaz, hogy megkaptam a hétvégéket… ami napi 13 órát jelent… de nem baj, így legalább dolgozom is, és van elég időm tanulni is. Úgymond mindenki jól jár. Persze megbecsülöm ezt a lehetőséget, hiszen ez a legjobb munka, amit a suli mellett is tudok csinálni, így hát egy rossz szavam sincs. De úgy gondolom, ilyen “afférok” minden munkahelyen vannak. 

Biggel elég keveset vagyunk együtt mostanában, ugyanis amikor ő szabad, én dolgozom… de próbáljuk tartalmasan eltölteni az együtt töltött időt. Örülök, hogy minden a helyére került. A lelkem is békét nyert. Az érzéseim letisztultak, és már tudom mit akarok. Szeretem Őt, és a felesége szeretnék lenni! Támogatom Őt mindenben, és nagyon boldog vagyok, hogy a Sors nekem megadta a lehetőséget, hogy együtt legyünk. És büszke vagyok a mögöttünk álló hat évre, és bízom az előttünk álló jövőben. 

A lelki harmóniához persze hozzátartozik a testi harmónia is. A mozgás, a torna amiről írtam korábban, sajnos elmaradt. Nem nagyon volt rá időm, majd ha a vizsgáimnak vége, elkezdem a tornát… addig úgyis ki kell kúrálnom magam. 

Szép estét kívánok!

Huncutka