Kedves Olvasó!
Nem vagyok éppen a legvidámabb hangulatomban. Nem tudom ki, hogy van vele, de szerintem nagyban kihat az ember életére az ún. munkahelyi stressz. És a helyzet csak rosszabb, ha az állandó stresszhelyzetet a főnök váltja ki belőlünk. Napról-napra nehezebben viselem a főnöknőm állandó beszólogatásait, lekezelő viselkedését. Folyamatosan megaláz… legalábbis én ezt érzem. Próbálom magamat meggyőzni, hogy ki kell bírnom, kell a pénz… de egyre nehezebb. Mindig nekem kell alkalmazkodnom, mindig engem ugráltatnak és én szívok a legnagyobbat. Hol van az a pont, ahol ki kell szállni? Hol kell abbahagyni a bólogató kutya szerepét és nem tűrni tovább a kihasználást? Nem értem hová fajul a világ? Az szív, aki lelkiismeretes és normális. Aki félvállról veszi a dolgokat, és közönségesen viselkedik azt persze megbecsülik… Szörnyű, hogy az embernek tűrnie kell a megaláztatást, ha dolgozni szeretne… Tehát a kedvem nem túl jó. Kezd betelni a pohár… de még egyelőre tűrök, de meddig?
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: