Kedves Olvasó!
Érdekes, hogy mikor az ember próbál megtenni mindent annak érdekében, hogy egészségesen éljen, az élet olyan stresszhelyzetek elé állítja, hogy tehet bármit, az egészségromláshoz vezet.
Párom szombaton indul a Magas-Tátrába, ahol egyébként most embertelen időjárási viszonyok uralkodnak… nem tehetek róla, de rettentően ideges vagyok. Féltem… Mínusz 21 fok, jeges 1,5 m-es, derékigérő hó, lavinaveszély, rettentően meredek hegyoldalak… Most mászik először… emiatt persze már hónapok óta stresszelek, de így, hogy egyre közeledik tiszta idegbeteg lettem. Holnap nagy bevásárlóútra megyünk, ugyanis még nincs meg minden felszerelése. Nem tudom hogy élem túl ezt a hétvégét, talán jó is így hogy dolgozni fogok, legalább lekötöm magam maximálisan. Azért biztos, ami biztos, veszek magamnak nyugibogyót, hogy ne legyek egy idegroncs.
A másik ok, hogy nem vagyok ismét a legjobb hangulatban, természetesen a főnököm, ki más lenne?! Már eljutott arra a szintre, hogy közölte , hogy rám nincs szükség, ugyanis kértem, hogy legyen egy szabad hétvégém. Persze nekem az nem jár… hogy is gondolom én azt, hogy hétvégére programot csinálok magamnak… azzal fenyegetett, hogy felvesz mást helyettem. Éreztem, hogy alig várta már az alkalmat, hogy ezt kimondhassa… Most viszont nem hagyom magam. Nem fog kötélen rángatni, úgy, ahogy éppen neki tetszik. Van tartásom! Ha nem kellek, hát eljövök. Akkor vegyen fel mást… szerintem ő rosszabbul jár, ugyanis nálam becsületesebb alkalmazottat nem igen talál. Már el is kezdtem keresgélni az állások között. Nem hagyom, hogy hülyének nézzenek. Persze még elvileg két hétig dolgozom… utána meg majdcsak lesz valami. A lényeg, hogy a sírás kerülgetett ma amikor ezt közölte velem…
A holnapi nagybevásárláson megkapom a hőn áhított futófelszerelésemet is, amit már nagyon izgatottan várok. Ma már lehetett érezni a melengető tavaszi napfényt, és már alig várom, hogy jövő héten elmenjek futni egy kört a Margitszigetre. Az új futófelszerelés remek motiváció a nagy életmódváltáshoz, hiszen így nagyobb kedvvel megyek el futni. Sajnos a táplálkozást nem nagyon sikerült ebben a nagy stresszhelyzetben betartani… A teát még mindig cukor nélkül iszom, ami bár kis lépés, de valaminek a kezdetét jelzi. Ha lecsillapodnak a kedélyek komoly étrendet fogok összeállítani, és betartom a no cukor elvet.
Nekilátok takarítani, addig sem idegeskedek annyit…
Szép estét!
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: