Kedves Olvasó!
A korábbi hormontúltengéses bejegyzésem óta azt hiszem sikerült visszatérnem önmagamhoz. Nem is értem mi volt velem… De a lényeg, hogy újra a “régi” vagyok. Az a lány, aki boldog párkapcsolatban él, megtalálta az igazit és eszébe sem jut másra gondolni. Ez persze szép és jó… csak még dolgozni kell rajta. És most kivételesen nem az “eszébe sem jut másra gondolni” részre gondolok…
Nem tudom mi van Biggel… már egy jó ideje tart nála ez a különös “tesztoszteron-túltengéses” állapot. Sokszor érzem, hogy távolodik tőlem… egyre jobban érdekli a szingli élet… vágyik a flörtökre, a csajozásra… ami azt hiszem így 6 év után teljesen normális. Már csak az a kérdés “mit tehetnék, hogy kilábaljon ebből a hullámvölgyből”? A legbosszantóbb az egészben, hogy már rendszeresen telefonálgat az exével… Próbálok “jófej” lenni és nem beleszólni ebbe, de valójában teljesen kikészülök a tudattól, hogy egyáltalán az eszébe jut a csaj… A lányt sem értem persze… hiszen friss menyasszony… mit akar az én Bigemtől? Nem tudom mit tegyek… ha tiltom, még jobban akarja majd… de ha engedem, magamnak ártok… Remélem hamarosan megoldódik ez a helyzet és Big újra teljes lánggal ég majd… mármint a felém való szerelmét illetően. Én a magam részéről próbálok mindent megtenni. Az érdekes az, hogy a barátai mind engem tartanak úgymond az etalonnak. Sokszor hallom vissza, hogy én milyen jó barátnő vagyok, mindent milyen jól kezelek, és, hogy ők is ilyen lányt keresnek. Ez persze nagyon jól esik… csak szeretném, ha Big is így gondolná. Talán a megszokás teszi… most van tőlem az eddigi legtávolabb… félek… őszintén szólva félek, hogy elveszítem… és az egészről én tehetek. Hiszen én kezdtem a közeledést más pasi felé…
Ki kell másznom ebből valahogy! Küzdeni fogok! Nem engedem csak úgy, hogy elmúljon ez a 6 év! Voltunk már mélyebben is és onnan is sikerült kimásznunk! Mostantól belevágok a Big újrahódító hadműveletbe! Talán a legfontosabb szabály az lesz, hogy mindig odafigyelek magamra! Mert ugye egy ilyen távú kapcsolatban hajlamos az ember arra, hogy ne mindig tip-top formát hozzon ki magából. Persze elég igényes vagyok magamra, van azonban úgy, hogy megfeledkezem mindenről és képes vagyok ősember módjára flangálni. A másik fontos lépés, hogy nyugodtabb, türelmesebb leszek vele. Nem házsártos vénasszony, aki mindenért felelősségre vonja… A “miért nem dobtad a zoknit a szennyesbe?” kérdéseket egy időre szüneteltetem. És persze próbálok mindenben a kedvére tenni! A hadművelet ezennel kezdetét veszi! Nem lesz rövid menet, de remélem megéri!
Szép napot!
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: