Mr. Grey

Kedves Olvasó!

Egy éve dolgozom egy ügyvédi irodában. Véletlenek sorozatának köszönhetem, hogy felvettek, hiszen nem is jelentkeztem az állásra. Mikor egy éve beléptem az irodába, megpillantottam őt… magas, vonzó harmincas pasi. Már az első pillanattól kezdve zavarba hozott a tekintetével… gyönyörű tengerkék szemeivel. És az első öt percben levett a lábamról, hiszen sugárzott belőle az intelligencia, a talpraesettség, a siker. Aztán telt-múlt az idő és egyre jobban megismertem. Irányításmániás, uralkodó típus. Ő Mr. Grey. A főnököm.

Tudni kell, hogy rengeteget dolgozok. Túlóra túlóra hátán… volt, hogy este 10re értem haza, hulla fáradtan, majd másnap újra. De lelkiismeretes és kitartó munkának köszönhetően tartok ott, ahol. Amíg külön voltunk Biggel sokat gondoltam, álmodoztam Mr. Greyről… volt néhány “olyan” pillanat köztünk… De sosem lépett… sokáig nem értettem miért. Őszintén szólva egy nő érzi, ha egy férfinak tetszik. Bár nem mertem sosem hangosan kimondani, de úgy érzem tetszem neki. Pár hónapja egy kívülálló is megerősített ebben. ” Láttam néha hogy néz rád. Nem mint munkáltató. Hanem mint férfi” Aztán ahogy egyre jobban megismertem, kiismertem Őt, rájöttem fél… fél, hogy csalódik, fél, hogy elveszít, mint munkaerőt.

Ha leírnám milyenek a mindennapok az irodában sokan nem hinnék el… őrület… kész kabaré. Legyen annyi elég, hogy a sorstársaim közül a legtöbb max. 2 hónapig bírta. Nehéz eset. Nem könnyű vele együtt dolgozni. Nekem is megvan a magam kis története erről, de majd később.

Mikor Biggel újra összejöttünk teljesen elfelejtettem Mr. Greyt. Aztán egyre több feladatot kaptam, mikor ő üzleti úton volt én lettem a főnök az irodában. Ezáltal sokkal közelebb kerültem hozzá, hiszen sok mindent meg kellett osztania velem. És újra éreztem… amikor ott van mellettem hirtelen mindent elfelejtek, elakad a lélegzetem és úgy érzem magam, mint akit egy lángoló kemencébe dobtak… Míg külföldön volt rengeteget írogatott, persze munkáról… de volt, hogy éjszakába nyúlóan… hétvégén is.

Tehát Ő Mr. Grey… a szexi, de szigorú, tengerkék szemű főnököm. Nem tudom mit tegyek… nehéz nap, mint nap leküzdeni a kísértést, a vágyakozást…

Persze lehet támadni, megvetni, elborzadni, kritizálni, hiszen ott van Big. De az elmúlt évek rádöbbentettek, hogy tündérmesék nincsenek. Nincs herceg fehér lovon, és nem létezik az örökkön-örökké. A legnagyobb hibám, hogy naív voltam… rettentően naív… A csalódás és fájdalom megváltoztatta az életszemléletem. Persze ugyanolyan lelkiismeretes és becsületesnek tartom magam… de nem tagadom, hogy ember vagyok. Akinek igenis vannak vágyai, érzései. És míg sokan elnyomják vagy tagadják a valóságot, én úgy érzem jó úton haladok Önmagam felé.

Chloe